Századok – 1992
Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3
18 GÁL ÉVA kat nem jelöli. Szinte biztos, hogy ezek szolgák vagy napszámosok voltak, s az óbudai zsidó lakosság legalsó rétegéhez tartozott. Ugyanez az összeírás a Zsámbékon számbavett 15 családfő közül csak hatnak a foglalkozását adta meg. Az egyik a zsámbéki mészárszéket bérelte; négyen házaló kereskedelemmel foglalkoztak, egy pedig szabó volt. A többiek közül kettőről azt jegyezte meg az összeírás, hogy most érkeztek Morvaországból; egyről azt írta, hogy koldus, egy másikról pedig, hogy nyomorúságos sorban él. Az 1746-os országos zsidóösszeírás során a Pest megyei összeírók senkinél sem jelölték a foglalkozást: az összeírás célja a zsidók lélekszámának megállapítása volt, s így ez a forrás megélhetésük módjáról és anyagi helyzetükről nem ad felvilágosítást. A foglalkozásról vagy „conditio"-ról csak abban a néhány esetben kapunk felvilágosítást, amikor az összeírás a családnév helyett ezzel különbözteti meg a nyilvántartásba vett személyt. így Óbudán 1746-ban szerepel Marcus Moses Snajdr (szabó), Joseph Kersner (szűcs), Mojses Klajn Richter (kisbíró, azaz templomszolga), Elia Sulmajszter (tanító) és személynév megjelölése nélkül a rabbi, a kántor (Sulzinger) és a sakter. A zsámbékiak és a falvakban lakó zsidók között egyetlen ilyen, foglalkozásra utaló megjelöléssel sem találkozunk. Az óbudai uradalomban élő zsidókról ezt követően csak két évtized múltán, 1767-ben készült összeírás: mégpedig nagyjából egy időben kettő is: 1767 szeptemberében vették fel a Helytartótanácshoz beküldött conscriptiot, és 1767 utolsó hónapjaiban állították össze azt a lélekösszeírást („Status impopulationis Coronalis Dominii Vetero-Budensis..."), amelyeket a helyi parochusok munkája nyomán az uradalom tiszttartója összegezett és a jószágigazgató terjesztett fel a Magyar Kamarához 1768 januárjában. A Helytartótanácshoz felküldött összeírás szerint 1767 szeptemberében Óbudán 109, Zsámbékon 42, Békásmegyeren és Dunabogdányban l-l zsidó család, az egész uradalomban összesen 153 zsidó család élt. A valamivel később az uradalmi tisztek által elkészített összeírás Óbudán ugyancsak 109, Zsámbékon azonban 44, Dunabogdányban és Perbálon l-l zsidó családot vett számba. Az országos összeírás az óbudai zsidó családfőket nagyrészt anyagi helyzetük sorrendjében vette lajstromba. Elsőnek a négy legvagyonosabbat sorolta fel. (Sekl Holitschert, David Boscowitzot, Abraham Israelt és Jeremias Koppelt), akikről azt mondja, hogy ezek négyen nagyobb értékű árukat — különféle posztókat, vásznakat, prémeket, selymeket és egyéb anyagokat — árusítanak üzleteikben. A következő 9 családfőnek szintén üzlete volt, de ezek már kisebb értékű árukat tartottak: pántlikát, vásznakat, gyertyát, dohányt, vaseszközöket, kovakövet, tűt és más hasonlókat. Két családfő — Simon Spitzer és David Ziltzer — a sóárusítást bérelte az uradalomtól. További ötnek csak a lakóhelye volt Óbudán, ők maguk Kecskeméten vásároltak állatbőröket és azokkal kereskedtek. Egy családfő gyöngyökkel kereskedett (egy későbbi összeírás szerint egyéb ékszerekkel is). A kereskedők után az összeírás a kézműveseket sorolta fel: 3 aranyművest, 5 szabót, 1 szűcsöt, 1 vargát. Itt nevezte meg az Óbudán élő 2 muzsikust és 1 levélhordót is. Ezt követően 42 családfő neve mellett az összeírás nem jelölt foglalkozást. Nagy részük valószínűleg házaló kereskedő volt. Utánuk következtek a legalsó csoporthoz soroltak („sequuntur vilioris conditionis"). Az itt szereplő 22 családfő között kézművesek is lehettek, így pl. Mojzes Markus Snajder. Végül az adózás alól mentes hitközségi alkalmazottakat vette sorra az összeírás. Köztük volt a rabbi, 3 sakter, 2 kántor, 1 kisbíró (templomszolga), 4 tanító. (Az
