Századok – 1992
Tanulmányok - Gyarmati György: Modernizációs szükséglet és hatalmi érdek konfliktusa. Az igazgatásszervezet átalakítása Magyarországon. 1945–1950 II/202
a közigazgatás átalakítása 1945-1950 között 205 tése, a rohamtempóban összeparancsolt ideiglenes nemzetgyűlés Debrecenbe fuvarozása; illetve az előkészítés sürgető szüksége vezetett a moszkvai magyar kommunista emigráció politikai felértékelődéséhez. Az új központi államhatalom életrehívását szervező partnerként, az is meghatározóvá tette szerepüket, hogy a szovjet vezetés számára a legkönnyebben voltak elérhetők. A megváltozott helyzetben a kommunisták szerepe nem csupán felértékelődött, hanem más értelemben is módosult. 1944. október 15-e, a kiugrási fiaskó előtt minden további nélkül képviselhettek bármilyen — nyári tervezetükhöz hasonló — szélsőségesen radikális átalakítási programot. A fegyverszünet — még Horthy főhatósága alatt tervezett — aláírása után, mint a számba jöhető pártok egyike alkudozhattak volna a többi leendő koalíciós partnerrel arról, hogy elképzeléseikből mi vállalható egy közös kormányprogramban. Szálasi hatalomátvétele után azonban az új rendszerben számba jöhető pártok mindegyike illegalitásba kényszerült, s a moszkvai emigráció maradt az egyetlen olyan politikai erő, melynek megmaradt a lehetősége, hogy viszonylag normális körülmények között dolgozhasson a „nemzeti megújhodás" akkori programján. Azért ezen és nem egy pártprogram újabb változatán, mivel a Debrecenbe összegyűjtött Ideiglenes Nemzetgyűlés olyan „össznemzeti" programot igényelt, melyhez a hirtelenjében elérhető többi párt képviselői a legkisebb bonyodalmak árán úgy adhatták nevüket, hogy később előkerülő párttársaikra és potenciális támogatóikra is tekintettel lehettek. „Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének" az a programja tehát, mellyel a moszkvai magyar kommunista emigráció tagjai 1944 november-december fordulóján — a debreceni alkotmányozó gyűlést előkészítendő — hazaérkeztek, három tényező által motiváltan finomodott, egy radikális kommunista szellemiségű elaborátumból „koalícióképes" korményprogrammá. l./A dokumentum olyan periódusbankészült, — a „három nagy" jaltai csúcstalálkozóját előkészítő időszakban —, amikor Sztálin még eloszlatni igyekezett a régió bolsevizálásától tartó churchilli aggodalmakat. 2./Magyarország területén még dúltak a harcok. Ezért olyan proklamáció látszott célszerűnek, amely segít megosztani a szélsőjobboldalt és a „csak" horthystákat; utóbbiakat — átállás esetén — felelősségrevonástól mentesülő perspektívával kecsegtetve. 3,/Amennyire sürgető volt egy legitim és tárgyalóképes (előírtan) kolaíciós kormány és ehhez igazodó program; legalább annyira szükség volt — akkor még — a Szovjetunióból visszatérő kommunistáknak arra, hogy pártjukat ne Moszkva „ötödik hadoszlopának", hanem a hazai „nemzeti pártok" egyikének tekintse az ország közvéleménye. Bár Churhcil és Sztálin 1944 októberi moszkvai megbeszélésit követően nagyhatalmi szinten rendezettnek tekintették a nemzeti bizottságok kérdését, s a megállapodást a magyar kommunisták is akceptálták, az új magyar államiság — és ezen belül a közigazgatás — újjászervezésének időszakában ezen fórumok működése tartós belpolitikai bonyodalmakhoz vezetett. b.l Belpolitikai konfliktus a nemzeti bizottságok kérdésében 1944 utolsó hónapjaiban, miközben Moszkvában a nagyhatalmi koalíció elvárásait is szem előtt tartva folytak az „Új Magyarországot" tervező előkészületek, a
