Századok – 1992
Tanulmányok - Frisnyák Zsuzsa: Az „Erdély-üzlet” működése Magyarországon. Az Erdélyi Szépmíves Céh II/173
194 frisnyák zsuzsa volt előfizető, de mint a Magyar Szemle felelős szerkesztője megkapta a legújabb erdélyi könyveket.3 3 Szekfű a helikoni irodalom támogatója volt, helyet biztosított a lapban az Erdélyi Helikonnal foglalkozó cikkeknek. A helikoni írók humanista kiállása a népek egyenlősége, testvérisége, békéje mellett (többnyire az önbírálat formájában) buzdító erővé válhatott volna. Voltak, akik ki tudták olvasni a regényekből ezt az üzenetet. Kiss Sándor, a Turul-mozgalom németellenes szárnyának egyik vezetője, diákéveire visszaemlékezve a következőket mondta: „Mi volt az az ideológiai kör, amiben abban az időben gondolkodtunk? Körülbelül az — se kérdések később klasszikus megfogalmazást nyertek a Márciusi Front 12 pontjában — hogy a demokrácia szükséges, földreform, földhöz juttatni a parasztságot, az elszakított területek felé a meddő irredentizmus helyett a kapcsolatok ápolása. Olvassák az erdélyi íróknak a könyveit: a Szépmíves Céh kiadványait, ismerjük meg őket, rendeljük meg lapjaikat, az Ifjú Erdélyt-t, az erdélyi református egyháznak a folyóiratait, aztán a Helikont. Ezeket aztán sorra ténylegesen megrendeltük, vagy megrendeltettük a Képzővel, hogy aztán elolvassuk."3 4 A külső megjelenésben és tartalmában is igényes helikoni irodalom nem csilllapította a nacionalista hangulatot s rövid távon a két nép — magyar és román — barátságát, megértését sem szolgálta. A román írók és kultúrpolitikusok többször elismerően szóltak az erdélyi magyar irodalomról. A dicséretek nem a humanista kiállásra vonatkoznak, hanem azt remélték, hogy kialakult egy, az anyaország befolyásától mentes magyar szellemiség. Hasonlóan ideológiai szempontból dicsérték a helikoni irodalmat a magyar politikusok. A „Made in Transylvania" és a sebektől vérző Erdély politikai mítosza segélykiáltásként állította be a helikoni irók könyveit, melyet minden igaz magyar embernek támogatnia kötelesség. Ez az állásfoglalás része volt annak az irodalompolitikának, amely mint a hatalom propaganda- és programadó eszköze, a nemzeti irodalom támogatását tűzte ki célul. A gömbösi rendszer az irodalom társadalmi tudatformáló szerepében rejlő manipulációs lehetőségeket használta ki. Erre az Erdélyből jött irodalom különösen alkalmas volt, mert be lehetett illeszteni a történelmi érdemek körüli lépten-nyomon előforduló vitákba. A Gömbös-rezsim alatt nagyszámú, újonnan jött vezető került a hatalom különböző szintjeire, a társadalmi struktúra alacsonyabb szintjeiről. Ók Gömbös elkötelezett hívei, elképzeléseinek végrehajtói, s mint ilyenek a Szépmíves Céh támgatói is. Ók azok, ill, az erdélyi származásúak, akik presszionálják beosztottjaikat az előfizetésre. A hatalomnak a hivatalos irodalompolitika iránti magatartásában kettősség figyelhető meg. A felülről jövő presszió a struktúra alsóközép részén ülőkre volt döntő hatással. Hierarchikus megközelítés esetén szembetűnő, hogy az uralkodó elit esetében mennyire kettévált a politikai érvrendszer és a cselekvés. A legelőkelőbb, 450 fős Nemzeti Casinó tagjai között szinte csak mutatóban találunk előfizetőket. A leghatalmasabb, ill. legelőkelőbbek passzivitása, közönye ellenére — a hivatalos irodalompolitika nem számukra készült — a helikoni irodalom a nemzeti irodalom részeként vonult a köztudatba: annak ellenére, hogy a jelen feladatait a messzi múltba burkoló helikoni állásfoglalás nem egyezett a hatalom elképzeléseivel. Tudták ezt a Céh kiadóhivatalában is, igyekeztek olyan könyveket kiadni, melyek nem álltak ellentétben a keresztény-nemzeti gondolattal.35
