Századok – 1992
Tanulmányok - Frisnyák Zsuzsa: Az „Erdély-üzlet” működése Magyarországon. Az Erdélyi Szépmíves Céh II/173
az erdély-üzlet és a szépmíves céh 179 fúzió óriási változást jelenthetett számára. Az addigi kicsiny lehetőségei megnőttek, üzleteit széles körben megvalósíthatta. Ezt segítette az is, hogy 1933. november 7-én a Révai igazgatósága Lantos részére ügynöki megbízást adott, melyben nagy cselekvési szabadságot biztosítottak részére.1 4 Minden olyan kereskedelmi üzlet megkötésére jogot kapott, amelyhez nem volt szükség alapszabályszerű cégjelzéssel ellátott nyilatkozat (pl. ingatlanok vétele, eladása, értékpapírok vétele, kezességvállalás stb.). Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a könyvek forgalmazása, kéziratok vásárlása, a reklám megszervezése terén szabad kezet kapott. Hatalmával anyagi szempontból ügyesen sáfárkodott. Még a Genius alkalmazottaként felismerte az erdélyi könyvekben rejlő üzleti lehetőséget, most azonban, mint tőkeerős cég egyik vezetője, ezt az üzletet meg is tudta valósítani. Lantos Kálmán Benedek Marcell jellemzése szerint „atyaisten a Révai intézetnél", s amikor Keéri-Szabót a Révai intézet egyik igazgatóját felfelé buktatták elnöknek, akkor a hatalom a fiatal Lantos, „egy minden morális érzék nélküli ember kezébe került".15 Lantos Kálmánhoz, majd 1939-es emigrálása után Bókay Jánoshoz fűződik az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványainak magyarországi terjesztése. Lantos, miután felismerte a politikai érdeklődést Erdély iránt, nemcsak a könyvek kiadásával és forgalmazásával próbált minél több pénzt keresni. Az Erdélybe történő utazások megszervezésére utazási irodát nyitott, kezébe vette az erdélyi képzőművészek ügyét is. Sőt a helikoni írók színházi ügynökeként is szerepelt. Valamennyi Erdélyből jövő művészeti alkotás sorsa nagymértékben tőle függött. Ó volt az Erdélyi-üzlet első számú menedzsere. Módszerei miatt nagyon kevesen tiltakoztak. Ligeti Ernő szerint, teljesen mindegy volt Lantos Kálmánnak, hogy mit kell eladnia: könyvet, színdarabot, erdélyi fát. Olyan súlyosnak tartotta a helyzetet, hogy körlevélben fordult a helikoni írókhoz. „Drasztikusan kifejezve, irodalmunk nem más, mint hogy négy-öt pedigrés versenylovunk Lantos Kálmán színeiben fut, és Kovács László ott van a mázsálóban... Hangsúlyozni kívánom, hogy más a helikoni munkaközösség és más a Szépmíves Céh. Az előbbivel nincs semmi baj, az utóbbi azonban végzetesen elvesztette maga elől hivatását. A véleményünk, hogy azt az intézményt, amelynek befelé már nincs semmi önálló iniciatívája, mert csak gyűjtőhelye azoknak a Magyarországra szánt könyveknek, amelyeket a budapest könyvkiadó üzleti elgondolások szerint teijeszteni akar, és amely csak a származási hely hitelessége végett bír némi rendeltetéssel, abban a pillanatban, amikor nemcsak tehetetlen, hanem elfogult is, az erdélyi magyar írók egyeteme nem fedezheti tovább."1 6 A Lantos-féle offenzív üzletpolitika nagy anyagi sikert hozott. A Révai Testvérek forgalma már az 1934-35-ös üzleti évben tekintélyesen fellendült. Sikeres volt ez a Céh számára is, alkalmazottaik fizetését felemelték. Jól jártak az olvasók is, mert művészileg értékes, szép könyveket kaptak kézhez. Az Erdély-üzletnek egyedül a hazai közélet látta kárát. Erkölcsileg romboló és demoralizáló, ha valamit nemzeti ügyként állítanak be, pedig egy üzleti vállalkozás. Az árvalányhajas hazafíaskodó reklám és a terjesztés tovább erősítette a torz képeket és megtévesztette az embereket. A politikum előrenyomulása nem használt az erdélyi irodalomnak. Az erdélyi írások magyarországi picra dobásával a Révai biztosította magának, hogy a köztudatban mint a nemzeti ügyért sokat tévő könyvkiadó szerepeljen. Ugyanakkor rossz néven vették, ha más könyvkiadó is Erdéllyel foglalkozott.
