Századok – 1992

Történeti irodalom - Tóth Péter: Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. (Ism. Borosy András) I/149

150 TÖRTÉNETI IRODALOM 150 Állandó probléma a falvakban elszállásolt katonák ellátása s az élelmiszerárak szabályozása, a gonosztevők és szökött hajdúk felkutatása. Találkozunk a jegyzőkönyekben törvényszéki ítéletekkel, törvényes eljárások lefolytatásáról szóló szolgabírói személyi változásokról, egyes tisztviselők - így a jegyző - fizetéséről, melyet a nemesek fizetett adóból fedeznek. Fontos téma a vármegye országgyűlési követeinek megválasztása, a nekik adott instrukciók. Ezeket is a nemesek fizetik. A közgyűlések néhány résztvevőjét a jegyzőkönyvek névszerint megemlítik, de csak néhányét, s a később szokásos hosszú névsorok még nem találhatók. A megyében növekszik az erőszakoskodók száma. így Nádasdy Kristóf özvegyének levelet írnak, melyben felszólítják, hogy bocsássa szabadon Csemethey István rabságban tartott jobbágyát. Érdekes és fontos kérdés: Magyarország és Ausztria határának felülvizsgálata osztrák biztosok részvételével. Értesülünk Zichy György alispán és Keserű István megyei kapitány kemény hangú vitájáról. A vármegye megtiltja a stájer borok behozatalát. A közügyben rábízott leveleket nem kézbesítő esküdtet becsületétől és hivatalától is megfosztják. Szó esik Zrínyi György „oláhjairól" (Walachi). Mivel az Ausztriából behozott só nem elegendő, a vármegye kéri a stájerországi só behozatalának engedélyezését A vármegye sürgeti, hogy a területén fekvő pornói apátság ne maradjon a zágrábi káptalan birtoka, mert annak Sziszek nevű vára már felszabadult, az apátságot „magyar nemzetbeli" személynek kell adni. Zrínyi György főkapitány lemondásra szólítja fel a vármegye két alispánját: Zichy Györgyöt és Nádasdy Tamást. Érdekes bűnügy: Szelestey Bálint tiltott énekkel káromolta Istent. A jegyzőkönyvek legtöbb bejegyzése természetesen a hadjáratokkal kapcsolatos. A vármegye hadcsapatot köteles kiállítani. Ennek kapitányává az alispánt nevezik ki, de néha másvalakit A megyei hadcsapatot olykor megszemlélik. Ha a megyei hadcsapatot a megye területéről elvezénylik, a Rába átkelőhelyeinek védelmére külön katonákat állítanak ki. A megyei hadcsapat része a nemesi felkelés, de ezentúl a jobbágy porták és a nemesi kúriák száma arányában is állítanak ki katonákat. Katonai szolgálatot teljesít a megyében lakó szabad hajdúk egy része is. A katonaállítás körül persze sok a huzavona: a birtokos nemesek csak akkor hajlandók felkelni, ha a főurak is állítanak katonákat birtokaik után. A felkelés időtartamát is meghatározzák. Ez általában egy hónap. A katonákon kívül a várak javítására szekereket és munkásokat is ki kell állítani. Pusztánként és nemesi kúriánként általában 2 néha 4 puskás gyalogost állítanak ki, az armalisták négyenként állítanak ki egy gyalogost. A nemesek olykor maguk helyett egy-egy lovast állítanak ki, lovast állítanak ki az uraságok szolgálatában álló nemesek is. A menekült nemesek és nem nemesek is kötelesek a hadjáratban részt venni - felakasztás terhe mellett! A Rába folyó partját őrző katonák eltartására a birtokos nemesek 25, az armalisták 16 dénárt fizetnek. A biztonság kedvéért a Rába partján az erdők kivágása útján el kell rekeszteni az ösvényeket és a gázlókat, előfordul, hogy ilyen célból malmot is lerombolnak, az ott őrködő katonák részére őrhelyeket kell készíteni. Néha a jobbágyok felét küldik ki az átkelőhelyek védelmére. Szó esik a császár itáliai és vallon katonáiról, az utóbbiak súlyos csapást jelentenek a vármegye számára folytonos rablásaikkal. Azonkívül el is kell őket tartani. Előfordul, hogy a vármegye felfüggeszti az ellátásukhoz szükséges élelmiszerszállítást. Van olyan eset, hogy minden nemest, jobbágyot és zsellért fegyverforgatásra szólítanak fel. Előfordul, hogy a vármegye hadcsapatát a távoli Eger vára védelmére küldték, de az a vármegye határozatából a közeli Babócsa védelmére sietett. Hadtörténeti szempontból érdekes, hogy a birtokos nemes lándzsásan köteles hadba vonulni. A lovas fő fegyvere még a lándzsa, az önvédelemre jó szablya és a kezdetleges lőfegyver nem pótolja a csatában. Az egybegyűlt sereget, míg táborba nem vonul, a Rába mentén a réteken kell tartani, távol a gabonaföldektől. A megyén át vonulnak a Stájerország, Karintia és Krajna felől érkező császári katonák. Előfordul, hogy a főpap, fóúr és birtokos nemes nem köteles személyesen hadbavonulni, ilyenkor 4-4 puskás gyalogost állít ki. Máskor a jobbágyok felét a Győrt ostromló sereg táborába küldik. Volt elég baj az egytelkes nemesekkel és armalistákkal, kik kifogásolták, ha „megalázó" munkára (erődítmények építése) alkalmazták őket. Olyan eset is volt, hogy a török néhány falut elpusztított, s erre a rémület miatt egy egész járás meghódolt. A vármegye az uralkodótól megrovást kapott, mert Palota és Veszprém visszavétele alkalmából hanyag volt az élelmiszerszállítás terén. A kanizsai vár őrsége állatait a megye területén legelteti. Ezt megtiltják nekik, mivel Zala megyében van elég legelő. A császári hadsereg egyes részei átpártoltak az ellenséghez, így a Pápát megszálló francia (gallicus) katonák. A jegyzőkönyvek tartalmi gazdagsága, mint látjuk kiemelkedő. E tekintetben a regesztagyűjtemény minden igényt kielégít. Ugyanígy értékelhetjük a Tóth Péter munkáját is. A nehezen olvasható szövegből,