Századok – 1992

Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3

10 GÁL ÉVA nyolc évtizedig — a jobbágyrendszer megszüntetéséig — az óbudai uradalom koronauradalom, vagy más kifejezéssel élve kamarauradalom volt (a kettő nem volt ugyan pontosan azonos értelmű, de az óbudai uradalomra egyformán használták mindkettőt, hol Kronherrschaftnak, hol Kameralherrschaftnak nevezve a birtokot; magát Óbudát is hol Kronmarktnak, hol Kameralmarktnak nevezték). A kamarai kezelésbe való átkerülés után Grassalkovich Antal kamaraelnök, — aki saját Pest megyei birtokain szintén letelepített „védett zsidókat", — megerősítette az uradalomban élő zsidók addigi jogait. 1766 március elsején védlevelet („protectionalis"-t) adott az óbudai zsidó községnek (feltehetően a zsámbékinak is, de ez eddig nem került elő). Ez az okmány nagyrészt az előző szerződésben foglaltakat ismételte meg, kiegészítve néhány új ponttal.3

7 A leglényegesebb ezek közül az volt, hogy az óbudai zsidók a szabad királyi városokban — azok jogainak sérelme nélkül — és a kamarai birtokokon kereskedelmet és egyéb létfenntartó tevékenységet folytathattak. Grassalkovich is megengedte nekik, hogy romladozó zsinagógájukat újjáépíthessék; úgy látszik, ez ügyben 1765 januárja óta semmi sem történt. A kamaraelnök a zsidó elöljáróságra bízta a rendtartás („Directorium Morum vulgo Polizey-Ordnung et Statuta Judeorum privata") kidolgozását, azzal, hogy ezt aztán a kamarai jószágigazgató útján a Magyar Kamarához kell jóváhagyásra felterjeszteni. Ennek az újabb rendtartásnak szövegét eddig nem sikerült megtalálni; lehetséges, hogy el sem készült. Az óbudai uradalom egymást követő birtokosai tehát valamennyien pártolták a zsidók letelepedését az uradalomban. A zsidók cenzusukkal, bérleti összegeikkel gyarapították a készpénzben mindig szükséget szenvedő nagybirtokosok pénzjövedelmét; ezenkívül számos zsidó kereskedő résztvett a földesúri háztartásnak árucikkekkel való ellátásában, sokszor hitelbe is szállítva; a vagyonosabbak közül jó néhányan kisebb-nagyobb pénzkölcsönökkel segítették ki a földesurat, (amelyek visszafizetésére nem mindig volt reményük). 1756-1757-ben például Zichy Miklós 1000, 2000 illetve 3000 forintot vett kölcsön Jeremias Kopl, Sekl Hollitscher és Marcus Löwel óbudai zsidóktól38

(nem tudjuk, Zichy Miklós halála után visszafizették-e nekik a kölcsönt). A zsidóktól származó földesúri pénzjövedelmeket - ha nem is teljes egészükben — mutatja a következő táblázat: Év Forrás A földesúri cenzus összege (forintban) Év Forrás Óbuda Zsámbék 1717 urasági tisztek számadásai sze-50 1723 urasági tisztek számadásai sze-130 1725 rint 176 1726 rint 202 1727 az országos öszszeírás szerint 86 129 1737 az orsz.öí. sz. 130 (+ a kocsmáért 74

1 50 +a zsámbéki és töki mészárszékért 90) 1765 a contractus szerint 1460