Századok – 1992
Közlemények - Silber Michael K.: A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban. A „kaszinók” I/113
A ZSIDÓK TÁRSADALMI BEFOGADÁSA A REFORMKORBAN 119 termelés bátorítása volt, nyilvánvalónak tűnt, hogy a zsidók kaszinói részvétele elősegítené ezt a célt. Jóllehet az indoklás feltűnően pragmatikus volt, mégis mutatta, hogy a Széchenyihez hasonló emberek hajlandóak voltak eleget tenni liberális ideológiájuk követelményeinek. Egy életerős, új nemzet teremtésének érdekében Széchenyi szükségesnek látta a hagyományos társadalmi előítéletek átlépését, vagy legalábbis félretételét. Különösen Figyelemreméltó, hogy egy Széchenyi formátumú a zsidók iránt kevés szimpátiát érző arisztokrata, képes volt leküzdeni szinte zsigeri averzióját és belefoglalni őket az újjáalakítandó magyar társadalom víziójába. Javaslata azonban heves ellenzésre talált. „A zsidó tagság pro-iról és kontráiról heves vita keletkezett", jegyezte be a gróf a naplójába.2 2 A titkosrendőrség egy ügynöke beszámolt arról, hogy Károlyi György gróf, Széchenyi liberális partnere a kaszinó alapításakor nem helyeselte az ötletet, és azzal fenyegetőzött, hogy lemond a tagságról. Amikor szavazásra került a sor, csak báró Wesselényi Miklós, az országyűlés liberális ellenzékének vezetője, és négy másik tag támogatta Széchenyi javaslatát, több, mint 50-en pedig ellenezték.2 3 Majdnem tíz év telt el, míg a zsidók felvételének kérdése újból felmerült. „Wodianer a kaszinó tagja kíván lenni" jegyezte fel Széchenyi naplójában 1837. októberében.2 4 Az akkori idők leggazdagabb magyarországi kereskedője Wodianer Sámuel, az első olyan zsidó volt, aki nem áttérése után kérelmezte a klubtagságot. Valószínűleg számított a kudarcra, mivel 5 évvel előtte még rokona, a kikeresztelkedett Ullmann Móric is visszautasításban részesült. Ha Wodianer Magyarország leggazdagabb kereskedője volt, Ullmann mint az ország legmerészebb vállakozója szerzett rövid idő alatt hírnevet magának. A 30-as évektől része volt minden nagyobb magyarországi beruházásban, legnagyobb műve az ország első bankjának és első vasútjának létesítése volt. Magától Széchenyitől értesülünk Ullmann kudarcot szenvedett társadalmi ambíciójáról. A gróf, aki sok terve miatt gyakori és nem mindig kellemes kapcsolatba került ezzel a keményfejű üzletemberrel, (talán némi elégtétellel) jegyezte meg: „Ullman megútálta(?), hogy kaszinói tagsági kérelmét elutasították."25 A Wodianerek és az Ullmannok társadalmi törekvésüket tekintve közel még egy generáción keresztül kielégítetlenül maradtak. Csak az 1850-es években tűnt fel, a Wodianer és Ullmann család néhány tagja — az első„zsidók", akiket felvett a Pesti Nemzeti Kaszinó — a tagok névsorában, és ez csak jó néhány évvel nemesi rangjuk megszerzése és keresztény hitre való áttérésük után történt meg.2 6 Igazából nem kelthet meglepetést, hogy a Pesti Nemzeti Kaszinó visszautasította a zsidó üzletemberek felvételét, mivel majdnem az összes keresztény polgárnak is ez a sors jutott. A zsidó tagság ügyében az 1829-es vita alatt valójában az volt a perdöntő érv, hogy „a közeledés a zsidókhoz nálunk nem lehetséges, mert a tapasztalat szerint a mágnások a nemességgel és polgársággal sem akarnak közeledni".27 Csak részben valósult meg a Pesti Kaszinónak az a célkitűzése, hogy bátorítsa a társadalmi közeledést a magyar társadalom különböző osztályai között. Igaz, új keretet teremtett, amelyben a nemesség különböző rétegei közelebb kerültek egymáshoz. Az első alkalommal vegyülhetett ott naponta a dzsentri a főnemességgel. Ugyanakkor mint Pulszky megjegyezte, „még a pesti nagykereskedők sem érezték magukat jól e társaságban, s külön casinót alapítottak, az igazi nyárspolgárok pedig, még a leggazdagabbak is, nem jártak se az egyikbe, se a másikba, hívei maradtak a
