Századok – 1991
Történeti irodalom - A debreceni református kollégium története (Ism.: Péter Katalin) V–VI/572
572 TÖRTÉNETI IRODALOM szerepet játszik. A szerző megkeresi az egész szimbólika korabeli és középkori előzményeit, utal Szt. Ágoston gondolatainak a hatására is, az egész kompozícióban a Habsburg császári méltóság megtestesülését látja, amelytől bizonyos államegyházi elviség sem idegen, a császár egyház feletti hatalmával. Az utolsó tanulmányok az Elő-Ausztriára vonatkozó elérhető levéltári forrásokról tájékoztatnak. Elisabeth Springer ismerteti a bécsi állami levéltár állagait, amelyekben ilyen anyag található, a fontosabb okleveleket és iratokat, sőt helynevek és személyek szerint is utal a forrásokra. Fridolin Dörrer az Elő-Ausztriát hosszú időkön át kormányzó innsbrucki hatóságok hivataltörténetéhez csatolja a legfontosabb állagok rövid leírását, instruktiv táblázaton mutatja ki a császári és az alárendelt hatóságok közti írásbeli érintkezés útjait. Walter Jaroschka a levéltári állagok 1805 utáni szétosztását íija le az utódállamok közt, és beszámol a bajor állami levéltárba került anyagokról, amelyeket az ottani rendszerbe osztottak be, miután Konstanzból és Günzburgból elhozták, ezért provenienda szerinti helyreállításuk lehetetlen. Ugyanezt bizonyítja a Baden kezelésébe került nellenburgi grófsági anyagról Gerhardt Kaller, de figyelemreméltó képet ad arról is, hogy 1805 után hogyan szóródott szét az anyag bajor és badeni hatóságok egymás közti hadakozása során. A kötetet egyesített hely- és személynév mutató zárja le. Ez az óhatatlanul sovány tartalmi ismertetés távolról sem ad képet a kötet anyaggazdagságáról, problémáiról. Ha tárgyban eléggé különbözőek is egymástól a tanulmányok, mert hol területi egységhez, hol személyekhez kötődnek, s így végül is egy összefoglaló „történetet" hiába várnánk tőlük, a sok részlet mégis tanulságos. Hazai történetírásunk a német-római birodalom újkori története iránt nem szokott érdeklődni, mert csak a területi szétforgácsoltságot és a központi hatalom teljes hiányát látja benne. Egy ilyen kis territórium vizsgálata, mint amilyen Elő-Ausztria, azt bizonyítja, hogy közeinézetben ez a kép mégis megtévesztő, a központi császári, a Habsburg tartományúri és az egyéb reichsunmittelbar területek egymás közti kapcsolata milyen sokszínűvé és bonyolulttá teszi a képet. Ezért érdemes a hazai történészek figyelmére is, mert szinte egy ismeretlen világot tár fel. Legfeljebb arra lehetne utalni, hogy a szerzők, zömmel a kérdések legjobb szakértői (munkáikra gyakran utalnak egyéb tanulmányokban) mintha kissé csak egymásnak írnának, egyes kérdésekre csak utalnak, mert ismerteknek tételezik fel. Holott a könyv < alkalmasint szélesebb köröknek is íródott. Igazi kritikai kifogásunk viszont az, hogy hiányzik egy térkép, ι amely bemutatná az egész területet (akár több térkép is elkelne, mint amilyen az elzászi cikkel kapcsolatban már említett). Az előlapon adott, 1790-ből származó térkép ennek a tájékoztató feladatnak nem tud megfelelni. Niederhauser Emil A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE /Főszerkesztő Kocsis Elemér. Szerkesztette Barcza József/ Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztály«. Budapest, 1988. 839 old. A Debreceni Református Kollégium ma bonyolultan felépült szervezet. Része a Debreceni Református Teológiai Akadémia és ennek keretében a Magyarországi Református Egyház Diakónusképző Intézete, valamint tartozik hozzá középiskola. Mindháromhoz csatlakozik a szó tágabb értelmében vett kollégium a bennlakó diákok elhelyezésére. Van levéltára, könyvtára és múzeuma, Kántus-nak nevezett énnekara. Az együttes gerince a három tanintézet. A Teológiai Akadémia nem illeszkedik az állami oktatási rendszerbe: éppen a debreceni egyetem Hittudományi Karának megszüntetése miatt kellett alapítani. Leginkább egyházi egyetemként határozható meg. A diakónusképzőnek viszont nincs világi megfelelője. Az egyházi szeretetszolgálatban tevényekedő embereket képez. Ahogyan hivatalos neve is mutatja, az ország valamennyi reformátusának szolgálatában áll. A középiskola gimnázium jellegű. A három tanintézetet, valamint az itteni könyvtárat, levéltárat és múzeumot magában foglaló Kollégium hosszú ideje a legfontosabb református művelődési intézmény Magyarországon. Szükségből lett ilyen nagy jelentőségű azért, mert 1952 óta nincsen hasonló. A református egyház éppen úgy elveszítette kulturális eszközei javát, mint minden felekezet. Az viszont talán nem véletlen, hogy a világi hatóság éppen a debreceni együttest hagyta meg, illetve az egyház ehhez az intézményhez ragaszkodott. Ide utaltak a város erős református hagyományai és a
