Századok – 1991

Történeti irodalom - Bérenger Jean: Histoire de l’empire des Habsbourg (Ism.: Tóth István György) VJVI/567

TÖRTÉNETI IRODALOM JEAN BÉRENGER HISTOIRE DE L'EMPIRE DES HABSBURG Ftyard, Paris, 1990. 800 old. A HABSBURGOK BIRODALMÁNAK TÖRTÉNETE Jean Bérenger a Sorbonne-on a koraújkori tanszék vezetője, korábban Rennes-ben, majd hosszabb ideig Strasbourg-ban tanított az egyetemen. Államdoktori értekezését, hatalmas levéltári anyag alapján I. Lipót pénzűgyeiről írta. A látszólag száraz téma izgalmas tanulságokkal szolgál a magyar olvasónak is. Míg a Duna partjáról nézve a protestáns prédikátorokat gályarabságra küldő és Zrínyit, Prangepánt lefejeztető Lipót császár az abszolutista elnyomás bajnoka, addig Párizsból szemlélve mindezt, egészen más kép tárul a történész elé: Lipót csak szerette volna utánozni a Napkirályt, sokféle tartományából azonban nem sikerült abszolutista államot kovácsolnia, birodalmában a földbirtokos arisztokrácia, a „felső kétszáz család" maradt az úr. A most ismertetendő népszerű összefoglaló munka ugyanezért érdekes a magyar olvasó számára: míg mi a Habsburg-birodalmat általában kelet felől, ha úgy tetszik alulról látjuk Bérenger könyvéből kiderül, hogy milyennek tűnik ugyanez az állam nyugat felől, kívülről, sőt felülről nézve. Jean Bérenger nemcsak kitűnően tud németül és a hatalmas szakirodalom mellett alapos bécsi levéltári kutatásokból is ismeri a Habsburg-birodalmat, de a cseh szakirodalmat is felhasználta és jól ismeri hazánk történelmét is. A később ismertetendő apróbb „bakikat" leszámítva, a rólunk írt fejezetekben nyomát sem találjuk annak az általános tájékozatlanságnak amelyek a nyugat-európai összefoglaló történeti munkák Magyarországra szánt oldalait általában jellemzik. A Habsburg-ház mitikus és valódi eredetének rövid ismertetése után a dinasztia igazi megalapítójával, Rudolf császárral kezdődik a könyv. A Habsburgok gyakran szövevényes középkori történetét Bérenger jól érthető, világos családfák segítségével mutatja be, ismerteti a több ágra szakadt dinasztia hatalmának változásait. Különösen szép portrét rajzol Mátyás király nagy ellenfeléről, III. Frigyes császárról, majd arról szól, hogyan szerzik meg a Habsburgok a kihalt burgundi dinasztia örökségét, hogyan küzdenek meg azért, valamint Bretagne-ért a francia királysággal. Néhány szerencsés házassága és még inkább kezükre játszó haláleset következtében V. Károly a német császárság mellett a frissen egyesült Spanyolország trónját is megkapja. A Habsburg-dinasztia történetének és ennek a könyvnek egyaránt egyik csúcspontja V. Károly végülis kudarccal végződött kísérlete a világbirodalom kiépítésére. Bérenger mint francia történész egyenlő teret szentel a német és a spanyol birodalomrész problémáinak ezek összefüggéseinek Megismerhetjük a háttérbe szorított öcs, a mi Ferdinánd királyunk arra irányuló küzdelmeit is, hogy három alkotóelemből: az osztrák tartományokból, a cseh korona birtokaiból és a magyar királyság maradványaiból többé-kevésbé egységes államalakulatot kovácsoljon. Bérenger nagy érdeme, hogy egyaránt biztos kézzel vázolja fel a gazdasági és társadalmi folyamatokat, a csatákat és háborúkat, valamint a közigazgatás és a művelődés történetét. Élethű portrét rajzol Béringer Ferdinánd utódairól, Miksáról és a valóságosnál talán rokonszenvesebbnek ábrázolt Rudolfról, egyben bemutatja az ismét több ágra szakadó dinasztia többi részeit is. Madrid és Bécs között egyenlő távolságban él Bérenger, és ez a földrajzi helyzet sokban meghatározza látószögét is, különösen érdekesek a két dinasztia-ág közti kapcsolatokról, megvalósult házasságokról és a meghiúsult egyezségről szóló oldalak. A harmincéves háború és a Habsburgok és a Napkirály konfliktusai alkotják a könyv következő nagyobb egységét. Turrenne-ről a 17. század egyik legjobb francia hadvezéréről írt életrajzot nemrégiben Béringer a Fayard kiadó számára, érthető tehát, ha kedves hőse e könyv lapjain is gyakran felbukkan. A török háborúk alapos és jó összefoglalása kevés újdonsággal szolgálhat a magyar olvasónak annál érdekesebb, hogy hogyan látha egy francia történész Lipót valláspolitikáját összevetve XIV. Lajoséval, és hogy milyen a lipóti abszolutizmus nem egy magyarországi nemesi udvarházból, hanem a versailles-i kastélyból nézve.