Századok – 1991
Tanulmányok - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Osztrák–magyar interetnikus kapcsolatok a barokk kori zarándoklatok tükrében V–VI/517
544 TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA településeknek a piacközpont funkciója és zarándokhely jellege az adott település fejlődésén túl is összekapcsolódott egymással, és a piaci vonzáskörzetek, illetve a zarándoklatok vonzáskörei kölcsönösen befolyásolták egymás kialakulását. Összegzés Az áttekintés végére érve megállapíthatjuk, hogy a zarándoklatok története releváns alapnak bizonyult a barokk kori osztrák és magyar népi kultúra közti kölcsönhatás vizsgálatában. A zarándoklatok mint a területi migráció egyik formája a két etnikum állandó egymás mellett élésén kívül az ismétlődő találkozások révén fontos szerepet játszottak a két kultúra közti interetnikus kapcsolatokban, s így jó alkalmat kínáltak a különböző kulturális jelenségek áramlási mechanizmusának, a közvetítésben szerepet játszó társadalmi csoportoknak és a közvetített jelenségeknek a tanulmányozására. A zarándoklatok szerveződésében szerepet játszottak a különböző társadalmi rétegek és csoportok eltérő társadalmi és területi mobilitásának formái, ezáltal a 17-18. századi külső és belső migrációtípusok (telepesek, vándoriparosok, kereskedők, katonaság) közvetítő szerepe mellett megragadhatóvá vált a dinasztia, az egyházi és vüági vezető réteg, a városi polgárság, egyes foglalkozási csoportok (mesteremberek, rézmetszők, pásztorok, alkalmazottak) és vallási szervezetek (szerzetesrendek, társulatok) közvetítő szerepe is. Ugyanakkor maguk a zarándoklatok is a kulturális csere kiemelkedő alkalmai, s ezzel a különböző etnikumok, társadalmi csoportok és területek között vertikálisan és horizontálisan zajló akkulturációs folyamat fontos tényezői. A zarándoklatok által közvetített kulturális jelenségek nagy része maga is fontos közvetítő szerepet játszik, amint ezt a bemutatott különböző kiadvány-, ábrázolás- és épülettípusok, szövegek, folklór motívumok, szokás- és kultuszformák, a zarándokhelyek területi és egyházjogi sajátosságai, valamint a zarándoklatokról alkotott felfogás és ennek rétegek szerint eltérő ütemű megváltozása tanúsították. A 17. század második és a 18. század első felében a zarándoklatok a szent- és Mária-tisztelet bizonyos formáihoz hasonlóan26 3 fontos szerepet játszottak a Habsburg-dinasztia ellenreformációs, törökellenes politikájának magyarországi érvényesítésében, a 18. század második felében azonban a zarándoklatokat korlátozó állami és egyházi intézkedések26 4 a zarándoklatokról alkotott felfogás társadalmi differenciálódásával párhuzamosan az állam és egyház viszonyának alapvető megváltozását és az alsó rétegek kultúrájának megújítási kísérletét tükrözik a társadalmi elit részéről, amely része az Európa különböző területein eltérő ütemben végbemenő átfogó modernizációs folyamatnak. A Magyarországra jött St. Lambrecht-i szerzetes, Koptik Odó és a dömölki zarándokhely sorsa a 18. század közepén paradigmatikus értékű, s a klasszikus barokk vallásosság formáinak széthullása mellett mintegy előre jelzi a két terület közti kulturális-gazdasági elkülönülés fokozódását a 18-19. század fordulójától. Az 1760-as, 1770-es évektől kezdve csaknem mindenütt észlelhető a zarándoklatok intenzitásának csökkenése, az 1790-es években pedig az ekkorra már nagyobbrészt meg is szüntetett Π. József féle korlátozó intézkedések és a felvilágosodás együttesen éreztetik hatásukat a legalsó rétegekben is. Ennek a folyamatnak nem tud gátat vetni a szerzetesrendek egy részének visszaállítása, a vallási és erkölcsi
