Századok – 1991
Tanulmányok - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Osztrák–magyar interetnikus kapcsolatok a barokk kori zarándoklatok tükrében V–VI/517
BAROKK KORI ZARÁNDOKLATOK, BÚCSÚJÁRÓ HELYEK 527 Augsburg van képviselve két metszővel, illetve metszőpárossal, 94 Itáliából a Tesinovölgyi Bassano és Velence fordul elő egy-egy mesterrel, illetve műhellyel.9 5 Az egy ideig Magyarországon működő külföldi mesterek közül is több Bécs kisugárzó szerepét erősíti.9 6 A mesterek működési helye és az ábrázolt helyek összevetéséből kitűnik, hogy a nagyobb metszőközpontokhoz közeli területeken, így elsősorban a Bécshez közeü Nyugat-Dunántúlon lévő kultuszhelyek közül a kisebbek is viszonylag jól el voltak látva ezekkel a képekkel, míg az előállítási köpontoktól távolabb fekvő kultuszhelyek közül rendszerint csak az igazán jelentősekről készült nagyobb számú ábrázolás. A külföldi mesterek közül az általuk készített lapok száma alapján kiemelkedik a Bécsben dolgozó frankfurti származású M. Greischer, aki Eszterházy Pál megrendelésére a herceg Máriakegyképekről szóló munkájának illusztrációit metszette rézbe, melyek közül 12 magyarországi kegyhelyhez kapcsolódik.9 7 Az 1690-ben napvilágot látott kiadvány címlapelőzékének Eszterházy-címere alatti felirat szerint ez a metszet Kismartonban készült, így feltételezhető, hogy Greischer a többi illusztrációt is ott készítette. A Bécsben működő rézmetszők közül a 18. század első felében nagyobb számú ábrázolással van képviselve F. L. Schmitner, aki a nyugati országrész több kegyhelyén kívül néhány távolabbi kisebb és nagyobb helyről is készített ábrázolást. Schmitner mellett a másik legtöbb képpel szereplő bécsi metsző J. Ch. Winkler, aki az ország legkülönbözőbb részein, egymástól nagy távolságra található kegyhelyekről készített metszeteket. Az osztrák műhelyek közül kiemelkedik még a gráci Kauperz család tevékenysége. A családnak több, csak részben azonosítható tagja98 készített elsősorban dél- és nyugat-magyarországi kegyhelyek számára búcsús képeket. A külföldi metszők közül csak kevésnek volt lehetősége az ábrázolni kívánt helyek személyes felkeresésére, így munkájukhoz különböző előképekhez folyamodtak. így például a máriabesnyői kapucinus rendház superioija 1767-ben Hyacintus testvért bízta meg a kegyszobor lerajzolásával, hogy a rajzot rézbe metszés céljából J. Ch. Winklernek Bécsbe küldjék. Winkler a rézbe metszésért 2 florenust, a 800 példányban elküldött képekért pedig 5 florenust kért, amit a rendház alapítójának és jótevőjének felesége fizetett ki.99 Winkler a metszeten már nem tüntette fel az előképül szolgáló rajz készítőjének nevét, s munkáján a személyes élmény hiánya jól érezhető. Ezzel szemben például a bécsi Th. Bohacz föltehetően Koptik Odó dömölki apát megbízásából 1752. márc. 27-től tíz napig Dömölkön időzött,100 az általa készített dömölki ábrázolásoknak tehát személyes élmény szolgált alapul. A búcsús képek mestereinek áttekintése lehetőséget ad az összehasonlításra az osztrák területek szentképkészítésével. Ahogy Ausztriában a 17. század első felében németalföldi mesterek uralják a szentképkészítés területét, akikhez a század második és a 18. század első felében részben Magyarországnak is dolgozó délnémet mesterek csatlakoznak,10 1 úgy a műfaj megjelenése a 17. század közepén Magyarországon is külföldi, osztrák, délnémet, és olasz mestereknek köszönhető. Az osztrák mestereknek a jelentős számú külföldi grafikus egészen a 17-18. század fordulójáig megnehezítette a hazai piac megszerzését, a 18. század első felében azonban már több jelentős osztrák metszővel is találkozunk, akik csakhamar a magyarországi kegyhelyeknek is dolgozni kezdenek. Ezzel egy időben a délnémet mesterek közül többen Bécsbe költöztek, ugyanígy nálunk is megfigyelhető a külföldi (bécsi, prágai, lengyel-
