Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
464 VARGA J. JÁNOS Magyarországról, azt íija a Tisza vidéki falvakról, hogy azok „olyan nyomorúságosak, hogy Württembergben, tisztességgel legyen mondva, a disznóól jobban, szilárdabban és csinosabban épült, mint itt a ház."47 Jámbor egyházi férfiak számos apró vonással egészítik ki ezt a szomorú képet. A falusi templomok és az egyházi kegytárgyak a háborús években jórészt elpusztultak: megesett, hogy kőből épült templom helyett náddal fedett sárkunyhó, díszes oltár helyett szőnyeggel leterített faláda, messzeszóló harang helyett a templom ablakába felfüggesztett csengettyű hirdette Isten dicsőségét. Szegényebb szolgái, a falusi plébánosok hasonló anyagi és szellemi állapotban éltek híveik között, akiknek hit- és erkölcsbéli dolgait reájuk bízták. Kollonich Lipót jól ismerte a katolikus egyház leromlott helyzetét, ezért az „Einrichtungswerk"-nek ezt a szívéhez legközelebb álló fejezetét azzal a megállapítással kezdi, hogy „a klérust — néhány jelesebb püspök kivételével — fitymálják vagy éppen megvetik." És mintegy fokozva az említett bajokat, tömör megállapításának néhány további okát adja, kezdve a püspököknél és egyházmegyéknél tapasztalt hiányosságokkal. Az érseki hatalom nem érvényesül a püspökök felett, akik emberemlékezet óta nem tarottak zsinatot, sőt még megyéiket sem utazták be. A püspökségek egy részét — kivált a töröktől visszafoglalt területeken — még nem töltötték be vagy schismaticusok kezébe került. Ez utóbbi helyzetet átmenetileg tűrjük el — javasolja — vagy unió révén segítsünk rajta, amint az a munkácsi görög katolikus püspökség esetében történt.48 Úgy véli, hogy a római katolikus egyház régi tekintélyének és hatalmának visszaállítása érdekében először az elszegényedett püspökök anyagi helyzetét kellene megszilárdítani — főként azokét, akiknek egyházmegyéje még mindig a török kezén van — évi 1200 forint évdíjjal és a visszafoglalt területen „pótlék"-ként kihasított földdarabbal. Gondoskodjanak arról is, hogy székhelyük és székházuk legyen, s további jövedelemforrásul saját boraik mérésének jogával kellene felruházni őket. A plébánosok „ügyét" is elsősorban jövedelmeik „öregbítésével" lehetne jobbra fordítani, mert van közöttük olyan, „akinek két éven át nem volt misekönyve, csak halotti misét írt le magának. Más egész éven át nem mondott misét, mert nem volt kelyhe. Árvában az ostyákat négy részre törték, mert nem volt ostyasütő vasuk, s ilyen a két szomszéd megyében sem lévén, az ostyákat Krakkóból hozatták" Ezért a felszabadult területeken 300 házra jusson egy plébános, akinek adjanak másfél telkes házhelyet házzal és 48 hold robotmentes szántóföldet. Jövedelmét egészítse ki a stóla49 és a dézsma tizenhatod része. Az iskolamesternek biztosítsanak féltelkes házhelyet, rajta házat és 15 hold úrbérmentes szántót. Azonfelül illesse meg őt a stóla arányos része, valamint a gyerekek tanításáért fizetett iskoladíj. Kollonich és munkatársai a vallásfelekezeteket elismert és eltúrt egyházakba sorolják. Ez részben bizonyos alkalmazkodást jelent a fennálló viszonyokhoz, részben a római katolikusok elhatárolódását a többi felekezettől, amely hol gyűlölködésben, hol a térítés szándékában, hol a gondoskodás mértékének lejjebb szállításában nyilvánul meg. Elismert felekezetek a római katolikus mellett: az evangélikus és a református, eltűrt felekezetek: a görögkeleti, az unitárius, a zwingliánus, a basilita (görögkeleti) szerzetesrend, az anabaptista és a zsidó.
