Századok – 1991
Tanulmányok - Kulcsár Árpád: Sóbányászat és sókereskedelem Erdélyben I. Apafi Mihály uralkodása idején V–VI/415
SÓBÁNYÁSZAT ÉS SÓKERESKEDELEM I. APAFI MIHÁLY IDEJÉN 431 A sóügy szervezete és irányítása A sóügy egészét tekintve megállapíthatjuk, hogy két fó pilléren nyugodott. Az egyiket a bányák, a másikat a portusok képezték. Vezetőik, a kamaraispánok és a portusi rationisták feladatkörét instrukciók szabták meg. Évenként részletes számadással tartoztak. Ε ratiojukat kincstári exactorok ellenőrizték, s az esetleges hiányt megfizetni tartoztak. A korszak első éveiben a sóügyi vezetők közül kétségkívül a váradjai portus inspektora volt a legfontosabb. A tisztség gazdasági kulcspozíciót jelentett. Hatalmas összegek gyűltek össze kezében, s az 1662-es elszámolásból kitűnik, hogy — felsőbb utasításra — közvetlenül ő maga utalta ki a több ezer talléros summákat a fejedelmi hatalom és az ország szempontjából sorsdöntő célokra. Több kamaraispánt ő látott el a bányaműveléshez szükséges pénzzel. Ε tisztséget 1661. okt. 27-től megszakítás nélkül 1671-ig Lipcsei György töltötte be. Tudjuk róla, hogy a 60-as évek elejétől az enyedi kollégium egyik algondnoka volt, Bethlen János kancellár, a kollégium főgondnoka mellett.85 Az sem érdektelen, hogy Vízaknai Nagy Péter fejedelmi praefectusnak volt a sógora.8 6 A sókamara-ispánság is tekintélyes státusznak számított, s igen magas tisztségek elérése felé jelenthetett utat. ^lviniczi Péter pl. 1670-ben kolosi, 1671-ben rónaszéki kamaraispán, 1673-ban innen lép elő fejedelmi praefectussá, majd ítélőmesterré. Szabó Keresztély pedig — akiről tudjuk, hogy 1662-ban Vízaknán volt kamaraispán — később Szeben polgármestere lett. Az Apafi-kor kamaraispánjainak névsorát eddig még nem sikerült teljesen összeállítani. (Lásd III. melléklet) De így is látható, hogy elég gyakran cserélődtek. Ennek magyarázata még tisztázásra vár, hiszen az egyenletes gazdasági tevékenységnek nem kedvezett a vezetők két-három évenkénti változása. A korszak elején a fejedelemváltozások magyarázhatják a gyors cserélődést. Ugyanekkor megjegyzendő, hogy a Kemény János alatti vízaknai kamaraispánt még Barcsay Ákos nevezte ki, s megmaradt tisztségében Apafi alatt is. Sőt az 50-es évek dési kamaraispánja Alviniczi István — aki nemcsak Kemény exponált híve volt, hanem ura halála után is folytatta az Apafi-ellenes szervezkedést, amiért az 1662. márciusi országgyűlés „megnotázta" több társával együtt — a fejedelem hűségére térve rövid időn belül az egész sóügy inspektora lehetett 1664 nyarán. A váradjai sóportus vezetője ellenben 1661 őszén nem a Kemény János alatti Leványi János maradt, hanem Lipcsei Gyögy lett, aki Barcsai fejedelem alatt viselte e tisztséget. Számos olyan esetről tudunk, amikor hűtlen kezelés miatt váltják le a sókamara-ispánt, sőt van példa rá, hogy börtönbe is kerül, mint 1664-ben Vízaknán Türi Ferenc8 7 és persze elhalálozások is történtek. Mindezt beszámítva mégis túl nagymértékűnek tűnik a fluktuáció. A sóügy irányításában igen széles hatáskörrel rendelkezett a fejedelmi praefectus. Szorgalmazta a sótermelést, gyakorlati utasításokat adott a termelés bővítésére vonatkozóan, építkezésekre stb.8 8 A sóügy egésze Apafi kezébe tartozott az első években. Ebben 1664 januárjában következett be változás, amikor Apafi a nagysinki országgyűlésen „aknákat és a portust kezéből kibocsátván (plenarie 12 ezer tallérokon érő just reservalván magának) az nemes országnak assignálta". A rendek azonban nem tudtak a feladatnak
