Századok – 1991
Folyóiratszemle - Kloppenburg James T.: Objektivitás és historizmus: az amerikai történettudomány száz éve III–IV/405
405 FOLYÓIRATSZEMLE zadforduló táján azonban a filozófus William Jones és John Dewey, a történész Charles A. Beard és Carl Becker, a jogtudós Oliver W. Holmes Jr. és Louis Brandeis, a közgazdász Thorstein Vehlen és Weskey Clair Mitchell, valamint at antropológus Franz Boas, Ruth Benedict és Margaret Mead „fellázadtak" a formalizmussal szemben és általános szabályként a változást és feljlődést hangsúlyozták valamint azt, hogy a dokumentumok csak abban a horizontális történelmi kontextusban értelmezhetők amelyben megszülettek Allan Bloom a fent említett tudósokon és gondolkodókon keresztül Rousseau-ig megy vissza: a francia filozófus gondolataiból kiragadja azt, hogy szükség van bizonyos fokú kényszerítésre annak a közösségnek a létrehozásához, amelyről az értelmiség generációk óta álmodik. Bloom könyvének a címe ilymódon ironikus értelmet nyer: a „bezárkózás" a „nyitottságból" adódik. Allan Bloom intellektuális háttere szinte predesztinálta a szerzőt a szóban forgó mű megírására. Tknítómestere Leo Strauss volt, aki a deduktív laissez-faire közgazdásszal, Frederick Hayekkal, Leopold von Mises-szal és Milton Friedmannal, valamint a neotomista Robert Hutchins-szal és Mortimer Adlerrel együtt tanított Chicagóban és tette a város egyetemét az abszolutista, antipragmatikus és antihistoricista gondolkodás középpontjává. A straussi hermeneutika a dokumentumok belső analízisére épül; „strukturális analízis" segítségével próbálja értelmezni az „eredeti jelentést". Fred Matthews némileg hasonló módszerrel próbálja eldönteni a vitát Bloom és Beard között. Szerinte két kérdést kell megvizsgálnunk: (1) alátámjasztják-e a tények Beard vélekedését, aki a legerősebb amerikai mítoszok egyikét rombolta le az események és dokumentumok tendenciózus félremagyarázásával; (2) valóban olyan távol esik-e Beard és Bloom történelmi és etikai felfogása, ahogy azt az utóbbi könyve sugallja? Charles A. Beard híres An Enconomic Interpretation of the American Constitution-jában (1913) három fő érvet hozfel állítása igazolásáulj(l) a hatalmas menynyiségű sajtó- és pamfletanyag azt mutatja, hogy elsősorban gazdasági jellegű bajokat kellett orvosolnia az Alkotmányozó Konvenciónak; (2) a philadelphiai Konvenció jegyzőkönyveinek tanúsága szerint gazdasági érdekek tartották állandó nyomás alatt a küldötteket; (3) a The Federalist cikkei szintén gazdasági magyarázatot adnak. A kérdés ezek után az, hogy egy olyan értelmezés megállja-e a helyét, mely mindezt „végső soron anyagi érdekekre" vezeti viszsza? Egy másik jónevű történész, Gordon Wood szerint Beard gyenge történész volt: csak azt hangsúlyozta, ami alátámasztotta elméletét. Beard mondanivalójának a lényege az volt, eltekinve attól, hogyan sorolják be, hogy lehetetlenség egy érdek nélküli értelmiség kialkulása. 1934-ben azonban The Open Door At Home c. munkájában már lehetségesnek tarotta egy rousseau-i „általános akarat" kialakítását egy megfelelő oktatási rendszer segítségével, azaz: mind Beard (1934-ben), mind Bloom (1987-ben) arról írt, hogy Amerikának erkölcsi konszenzusra van szüksége, melyet az állampolgárok tömegeinek is tudatosítani kellene és amely felülemelkedne a pártharcokon és lehetővé tenné egy erényes köztársaság kialakítását. Becker pedig a James-fivérek, a filozófus William és az író Henry csodálója volt, akik a kifinomult tudást testesítették meg számára és akiknek legnagyszerűbb munkái át vannak itatva az emberi célok átmenetiségének szellemével. A „minden ember a saját történészedéivé megelőlegezi a kortárs poszt-strukturalista tudósok felfogását a hitek elképzelések világában a változás ugyanúgy mértékadó, mint a technológia világában. Az abszolutumok iránti vágyódás nem új gondolat Bloomnál. Már David Hume kifejtette, hogy a szervezett vallás szükséges a tanulatlanok körében a félelem és tisztelet fenntartásához és a költő T.S. Eliot arra figyelmeztetett: az univerzális vallás és egyház felügyelete alóli emancipáció odáig vezethet hogy az emberek egymást fogják gyilkolni az utcán. Közvetlen amerikai elődjének pedig akár Mortimer Adler is tekinthető, aki egy 1940-ben elmondott beszédében, az „Isten és a professzorok"ban az értéksemleges kultúrában hívő amerikai tudósokat még Hitlernél is nagyobb veszélynek tarotta a demokráciára nézve; kifejezett filozófiai elkötelezettséget követelt a tudósoktól Aquinói Szent Iknás szellemében. Bloom egyik példaképe ugyancsak Aquinói Szent lám ás, Platonnal Arisztotelésszel, Hobbesszal, Locke-kal, stb. egyetemben; mivel, érvelése szerint az Egyesült Államokat ezeknek a gondolkodóknak „modem" füozófájára építették Végül is, összegezi mondanivalóját Fred Matthews, Allan Bloom könyve egyrészt neokonzervatfv támadás a liberálisok és a pragmatikusok ellen, másrészt pedig műfaját tekintve beleillik egy speciális amerikai hagyományba, a jeremiádokba. (American Historical Review, Vol 95. N° 2. April 1990, 429-447.) Ma. T. JAMES T. KLOPPENBURG: OBJEKTIVITÁS ÉS HISTORIZMUS: AZ AMERIKAI TÖRTÉNETTUDOMÁNY SZÁZ ÉVE A Brandeis University tanára tanulmánya elején leszögezi: az objektivitás és az értelmezés
