Századok – 1991

Közlemények - Vanyó Tihamér: Egyháztörténeti források művelődéstörténeti jelentősége III–IV/332

Vanyó Tihamér EGYHÁZI FORRÁSOK MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE Történetírásunk mindenkor fölhasználta az egyházi forrásokat, különösen hazánk korai történetére vonatkozólag. A későbbi századokra nézve ez már jelentősen csökkent, mert a világi források száma és fontossága nagymértékben megnőtt, az emberek latin nyelvtudása és egyházias érdeklődése pedig fokozatosan megfogyatkozott. A papok ugyan továbbra is igénybe vették ezeket a kútfőket, de fölhasználásuk egyre zártabbá alakult, s miként a világi történetírás, az egyházi is elsősorban hierarchikus igazodású lett. Az alsóbb néprétegek, a hívek nagy tömegének élete csupán kevéssé fért bele ebbe a körbe, s ekként a művelődéstörténeti mozzanatok jórészt háttérbe szorultak. Időre volt szükség ahhoz, hogy a személyekhez és szabályokhoz kötött, fölülről való szemléletmód valósabbá, életszerűbbé, tágasabbá alakuljon. Tanulmányomban természetesen az egyházi források csupán egyes csoportjaira térhetek ki, elsősorban levéltárak szerinti tájékozódásban. így sorát ejtem a vatikáni, az egyházmegyei (püspöki), a plébániai (lelkészségi) és a szerzetesi levéltáraknak A művelődéstörténeti szempontokat tágan értelmezem, amint ez a közelmúltban tartott szakmai értekezletek többsége felfogásának is megfelel.1

Magától értetődik, más levéltárakban és könyvtárakban is szép számban találhatók egyházi vonatkozású okmányok, sőt sorozatok, így például az Országos Levéltárban, az Egyetemi Könyvtárban, az Akadémia és a Széchényi Könyvtár kézirattárában, a bécsi levéltárakban. Ezek érdemleges ismertetése azonban szétfeszítené tanulmányom keretét. A Vatikáni Levéltár Kialakulásáról, anyagáról és eddigi kutatásáról európai szintű, bőséges könyvészeti utalásokkal ellátott rövid összefoglalást adtam a Levéltári Közleményekben.2 A levéltár kutatásában és hazai vonatkozású kincseinek közzétételében igen tiszteletre méltó érdemeink vannak. De a múlt század vége felé kifejtett tervszerű munka után sajnálatosan megszűnt a módszeres irányítás. Ennek ellenére is érdemes for-