Századok – 1991
Közlemények - Kabdebó Tamás: A magyar–ír párhuzam és Arthur Griffith magyar történeti forrásai III–IV/309
ARTHUR GRIFFITH MAGYAR TÖRTÉNETI FORRÁSAI 317 sát fontolgatja Kossuthék reformkori Védegyletének mintájára. Fejtegetését azzal zárja,4 5 hogy „valójában nem Deák, hanem Kossuth vívta ki — ha nem is a teljes, de legalább a részleges — magyar függetlenséget". 1900-ban egy újabb társaság alakult, a Cumarin na nGaedheal, mely alig hallatott magáról az 1902-es Konvencióig, amikor a nagy port felvert corki határozat megszületett: aláírói a Westminsterben való ír részvétel elítélésére, ill. ezen keresztül nyílt Anglia-ellenes állásfoglalásra hívták fel az amerikai ír közösséget. Annál is inkább felfigyeltek rá, mert Griffith benyújtott módosítási javaslatában azzal a felhívással fordult az amerikaiakhoz, hogy egészen addig szüntessék be a támogatást, míg az ír párt nem tanúsít akkora elszántságot, mint a magyar parlament 1861-ben.46 A határozat módosított szövegének felolvasása után Griffith beszédet mondott a magyarok példáját idézve, akik „csak mint egyik független nemzet a másikkal"47 voltak hajlandók tárgyalásokat kezdeni Ausztriával. Kijelentette továbbá, hogy a magyarok határozottságát és az önképzés terén megmutatkozó buzgalmát minden ír állampolgár számára követendőnek tartja. Három hétttel a Konvenció után a United Irishman vezércikket közölt Griffith tollából,48 amelyben az 1849 utáni osztrák önkényt az Unióval kezdődő írországi angol uralomhoz hasonlította. Magyarország Kossuth és Deák vezetésével — részben — kivívta függetlenségét. Kossuth a teljes elszakadás híve volt, Deák a tagállamok közötti egyenjogúságé. 1861-ben Ausztria sikertelenül próbálkozott egyfajta általa elképzelt „önkormányzat" bevezetésével, és 1867-ben Magyarország elérte, hogy saját parlamentje, kormánya és királya legyen. Ez az az út, melyen Írországnak is haladnia kell. Éspedig a magyar példából okulva — erőszak nélkül. Mindazonáltal mégsem a Cumann na nGaedheal-bcn, hanem az 1903-ban alapított Nemzeti Tanács soraiban — abban a testületben, amelynek nyilvánosan először körvonalazta egy fegyveres felkelés lehetőségét — talált Griffith igazán befolyásos támogatókra.49 A Magyarország feltámadásának megjelenése fontos eseménye volt az ír történelemnek, noha a manapság használatos „bombasiker" kifejezést azért nem meríti ki. Először a United Irishman közölte folytatásokban 1904. január 2-től július 2-ig,50 nem mindennapi érdeklődéstől kísérve. Egy héttel később, július 9-én Griffith így írt: „A múlt héten nyomtattuk ki a Magyarország feltámadásáról szóló cikk befejező részét. Azóta levelek tucatjai sürgetik könyvformában való megjelentetését." Griffith könyve ma bestsellerszámba menne. Valójában elméleti jellegű irányesszé az ír függetlenséghez vezető útról a magyar példa alapján. Mindössze 99 lap; függelék, mottók, előszó, valamint 27 rövid, de információban és meggyőző érvekben gazdag fejezet; emellett igen olvasmányos, az anekdoták és értékelő részek sem hiányoznak belőle. A legjobb ír politikai röpiratok között tartják számon,51 jelen tanulmány szerzője szerint párját ritkítja a politikai irodalom műfajában. A rövid előszó arról győzi meg az olvasót, hogy a fegyveres ellenállás elvetése nem beletörődés a zsarnokságba, hanem, mint a magyar példa mutatja, a robbanást késleltető feszültségfokozás mesterfogása. A fejezeteket részben Griffith saját kifejezéseivel summázzuk. (A római számok fejezetszámok, az arab számjegyek a jelen szerző jelzései.) I. A magyart bátor, intelligens, jóravaló népnek, Magyarországot kimagasló szellemiségű, az ipari és kereskedelem terén eredményes országnak mutatja be.
