Századok – 1991

Közlemények - Kabdebó Tamás: A magyar–ír párhuzam és Arthur Griffith magyar történeti forrásai III–IV/309

Kabdebó Tamás A MAGYAR-ÍR PÁRHUZAM ÉS ARTHUR GRIFFITH MAGYAR TÖRTÉNELMI FORRÁSAI Az egyik legkorábbi forrásunk egy krónikarészlet,1

amely magyar ember írországbeli látogatásáról tesz említést. Zsigmond császár uralkodása idején egy Tar Lőrinc nevű magyar pap megjárta Szt. Patrik purgatóriumát Lough Derg-ben. Utazásáról egy némiképp Szt. Brendán hajóútjára emlékeztető latin nyelvű írásban számol be, a középkori tudósításokhoz hasonlóan nem tévén különbséget képzelet és » valóság, legenda és útleírás, vallásos élmény és politikum között. Tar Lőrinccel a szívbéli aggodalom íratta e pokoli riportot, ahová Szt. Patrik purgatóriumán átjutott, és ahol látta a császárt tűzön pörkölődni, hogy ilymódon buzdítsa megjobbulásra az elveszés állapotában leledző uralkodót. Ez a latin nyelvű „útibeszámoló" ismert volt Tinódi Sebestyén, a népszerű 16. sz.-i katonaköltő, a Tar látomását felelevenítő Zsig! mond király és császárunk krónikája,2

(1552) szerzője előtt. ι Walter Lynch, Clonfert püspöke, aki Cromwell csapatai elől 1655 után néhány évre Győr városában talált menedéket, hálából egy Szűz Mária képet ajándékozott a helybéli székesegyháznak. Ezt az 1697. évi Szt. Patrik-napi csoda után a Könnyhullató Madonnaként tisztelték századokon át, és megmutatták az 1985-ben Magyarországra látogató Tomas Ο Fiaich kardinálisnak is, amint arról e sorok írójának utóbb beszámolt. Mindezt Pataky Kornél, Győr püspöke a jelen szerzőnek írt 1988. március 23-i levelében meg is erősítette. A Mohács után területileg három részre szakadt országot vallásilag a katolikus és protestáns tömb osztotta meg. A 17. századi magyar történész vallási hovatartozásától függően vagy együttérzéssel, vagy ellenszenvvel viseltetett Írország szorult helyzete iránt, amennyiben az ott zajló eseményekről egyáltalán említést tett. Ám ez a helyes ítéletalkotáshoz vajmi kevéssé szolgálhatott támpontul egy olyan világban, ahol a politikai szövetségkötések háttere éppoly zűrzavaros volt, mint az egyéni érdekszövetségeké.3

így fordulhatott elő, hogy a protestáns Cserei Mihály a 18. sz. elején a katolikus Habsburg királlyal rokonszenvezzen, aki azidőtájt történetesen Anglia szövetségese volt XIV. Lajos Franciaországával szemben. 1708-ban Cserei ezt írta: „Megindult vala már Dux de Vallis4 a francia hajóival Hybernia felé, de megértvén, hogy az ánglusok már benn