Századok – 1991

Közlemények - Czövek István: Modernizálódás és oktatáspolitika Oroszországban a 19. század második felében III–IV/298

OROSZORSZÁG A 19.SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 307 a megjegyzése után áttér arra a gondolatra, hogyan használják ki a jelenlegi — szerinte — megoldatlan helyzetet a politikusok hatalmi harcaikban, ezzel súlyosbítva a bizonytalanság keltette, amúgyis rossz hangulatot. „Egyesek megpróbálják aláásni az oktatási rendszert abban a reményben, hogy talán megbuktathatják a minisztert, míg mások a miniszter tekintélyét igyekeznek aláásni, hogy megdőljön az oktatási rendszer. Mindezt konzervatív jelszavak hangoztatásával teszik, ami nem biztos, hogy használ az ügynek. Nem használ a sajtó felfokozott figyelme sem, főként az nem, hogy a lapok újabb és újabb változások híreivel vannak tele, holott ilyenekről egyelőre szó sincs."2

5 A cár, III. Sándor a maga módján igyekezett meghálálni Katkov ügybuzgalmát, s többször ki akarta tüntetni. Katkov azonban mindannyiszor ellenállt ezeknek az akcióknak, s pusztán a vezetése alatt álló líceum érdekében fogadott el néhány tudományos fokozatot, mivel annak irányítása a törvény szerint címhez kötött volt... Katkov konzervatív módon vélekedett az oktatásügy bizonyos kérdéseiről. Választékos stílusa, a gondolatok logikájának makacs ismétlődése nem lehetett hatástalan fegyver, s tudjuk, hogy az eredmény sem maradt el. A közvetlen szuggesztív hatásnak ezzel a különleges fegyverével szemben nehéz volt a józan észnek érveket » felsorakoztatni akkor, amikor az uralkodó/k/ is inkább az előbbi iránt voltak fogékonyak. A folyamat tehát a Katkov által is szorgalmazott irányba haladt tovább. A 80-as években az akadémiai életet határozottan visszavezette a felügyeleti rendszerbe. Az egyetemek elveszítették autonómiájukat, az 1884. augusztus 23-i rendelet újra kiter-I jesztette föléjük az állam gyámkodó tejhatalmát. Az orosz egyetemek későbbi története világosan megmutatta, hogy egy ilyen szabályzat nem alkalmas az egyetemi élet I irányítására. Oroszország oktatásügye tehát a kezdeti felívelés után egy ideig holtpontra jutott, stagnált, majd fokozatosan visszafejlődött. Ez a folyamat azonban egyenes következménye volt az államélet valamennyi területén bekövetkezett regressziónak. JEGYZETEK 1A fogalom tisztázására hazai és külföldi történészek az utóbbi három évtizedben számos kísérletet tettek. Oroszországgal kapcsolatban többek között az 1980-ban rendezett szigetvári konferencia adott újat. Ld.: Gyimesi Sándor, Menyhárt Lajos, Niederhauser Emil, Orosz István előadásai. Továbbá: Kulcsár Kálmán: A modernizáció — A fogalom és a valóság. Magyar Tudomány 1981. június 6-i szám. Berend T. Iván Ránki György szerk. Gazdasági elmaradottság. Kiutak és kudarcok a 19. századi Európában. Budapest, 1977'.Niederhauser Emil: A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában. Budapest, 1977. Levy, Marion /.: Modernization, Latecomers and Survivors New-York 1972. 2Menyhárt Lajos használja ezt a fogalmat Modernizálódás Oroszországban c. tanulmányában. Szigetvári Kelet- Európai konferenciák (1980-1983), szerk.: Polányi Imre, Pécs, 1984. 24. o. 3A 19. századi Oroszország gazdasági fejlődéséről részletesen ld.:

Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917. Századok 1984. 3. szám. 4Tri veka V. V. Kallas szerkesztésében, VI. kötet 97. o. 5Dnevnyik P. A. Valujeva ν 2-4 tomah Izd. AN Sz Sz Sz R M. 1962. II. Sándor cár jellemével kapcsolatos részei. P. A. Zajoncskovszkij: Pravityelsztvennij apparat szamogyerzsavnoj Rosszii ν XIX ν. 180. ο. 6G. Haideburov a későbbiek során is a liberális értelmiségi réteg képviselője. Találkozhatunk vele pl. azon az 1875-ben rendezett fogadáson, melynek díszvendége V. F. Kors, a Szankt Petyerburgszkije