Századok – 1991
Közlemények - Czövek István: Modernizálódás és oktatáspolitika Oroszországban a 19. század második felében III–IV/298
OROSZORSZÁG A 19.SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 305 irányba fordult. Sikerült megszereznie az egyetem lapjának, a „Moszkovszkije Vedomosztyi"-nak a kiadói jogát, amelyet arra használt fel, hogy egyre hangosabban hirdesse: ő, Katkov „Oroszország megmentője", nemcsak Herzenre és Bakunyinra támadt rá rendkívül hevesen, hanem a liberális politikusokra is. Az 1863-as lengyel felkelés idején, amelyet az orosz liberális sajtó, valamint az emigráció aktívan támogatott, Katkov annak a véleményének adott hangot, hogy a Lengyel Királyságot Oroszország provinciájává kell tenni. Ettől kezdve Oroszország egyik legbefolyásosabb közéleti személyisége lett, a reakció erősödésével egyenes arányban nőtt az 6 tekintélye is. Az idealista filozófusból a pravoszlávia dicsőítője, az angol liberalizmus hívéből a nemzeti abszolutizmus propagandistája lett, aki a kormánynál is hangosabban hirdette Oroszország nemzeti eszméjének magasztosságát. Kortársai szerint a cárnál is monarchistább volt. A cár személyes archívumában őriznek egy füzetet, amelyben megtalálható Katkov néhány, II. Sándorhoz, majd utódjához, III. Sándorhoz írott levelének kópiája. A kópiákat a Biloje folyóirat közölte még 1917 folyamán. Ezek a levelek ékesszólóan bizonyítják azt, hogy valóban jelentékeny volt a moszkvai zsurnalisztának a cár/ok/ra gyakorolt hatása, s bepillantást engednek a hatás működési mechanizmusába is. Számunkra azért érdekesek, mert ezeken keresztül láthatjuk, milyen emberi gyengeségeiket tudta kihasználni Katkov. Mindkettőjüket igyekezett meggyőzni arról, hogy az ellenreformok a haladás útját egyengetik, s mint ilyeneket, az említett uralkodók kell, hogy támogassák, ha Oroszország jövője iránt felelősséget éreznek. Gyakran hangsúlyozta, hogy tanácsai nem a reakció szellemében születtek, hanem arra irányulnak, hogy erősítsék az orosz politikai rendszer „egészséges elemeit". Ezeknek a leveleknek most csak azon részeiből idézünk néhány gondolatot, melyek az oktatásügy „ellenreformjainak" szükségességéről igyekeznek meggyőzni az uralkodókat, illetve amelyekben Katkov politikai elveiről nyilatkozik. Az első levél alatt ugyan az 1886-os dátum áll, de minden valószínűség szerint 10 évvel előbb, 1876-ban születhetett, hiszen egyértelműen II. Sándor cárhoz szól. „Szolgálatunk tisztasága — úja — azt követelte tőlünk, hogy minden létező párttól függetlenek legyünk, mind a kormányzat, mind pedig a társadalom berkeiben."1 8 Ezt az elvet következetesen be is tartotta élete végéig — mindig egyéni utat járt. S hogy miért tette mindezt? Mert egyetlen cél vezérelte: megvédeni minden káros befolyástól az orosz államiságot. A fentebb már említett V. F. Kors tiszteletére rendezett ebéd pl. a liberális nézeteket vallók azonos politikai meggyőződése alapján szerveződött, és szigorú intézkedéseket tettek azért, hogy egyetlen konzervatív író se vehessen részt rajta. Ezért elutasították a három szélsőségesen konzervatív újság, a Grazsdanyin, a Russzkij Mu-és a Novoje Vremja szerkesztőit.19 Ezt azért tartjuk fontosnak hangsúlyozni, mert Katkov másik levelében már konkrét tanáccsal szolgált az uralkodónak arra nézve, hogyan lehet ennek az államiságnak a kontinuitását biztosítani. Gondolatmenete abból indul, hogy a közvélemény megnyerése igen fontos az uralkodás folyamatában, de soha nem szabad a befolyása alá kerülni. A közvélemény szerepének fontosságával az orosz politikusok már régen tisztában voltak, tehát a sajtótermékeknek is nagy jelentőséget tulajdonítottak. Katkov hozzáteszi, hogy vannak olyan területek, ahol korrigálhatóak a tévedések, „de
