Századok – 1991
Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268
286 STEFAN KOVÁTS rák utasítás a különfutár részére. A gróf igénybevett minden „eszközt", nyilvánosan térdre esett Paszkevics előtt, sírva kezet csókolt neki, és úgy kérte, hogy mentse meg Ausztriát, (mert) „Minden nap, minden óra drága!" Erről a jelenetről maga az orosz herceg tett jelentést a cárnak.8 9 Többheti diplomáciai előkészítés után jött létre a találkozó Ferenc József és I. Miklós között. Május 21-én pontosan azon a napon, amikor a magyarok a budai erődítményt és vele a főváros másik felét az osztrákoktól felszabadították, érkezett Ferenc József, Ausztria császára egy titokban tartott útirányon át Varsóba. A titkos út részben a már újból magyar csapatok által ellenőrzött magyar területen át vezetett, és csak egy hajszálon múlott, hogy az ifjú császár nem esett egy magyar járőr fogságába.9 0 A cár személyesen fogadta az osztrák uralkodót Varsó pályaudvarán, és háromnapos tartózkodása alatt elhalmozta minden lehetséges tiszteletadással. A Lazienski-palotában saját lakosztályát bocsátotta vendége rendelkezésére, és előtte saját maga vezényelte a díszőrség felvonulását. Az udvari fogadáson Ferenc József viszont letérdelt császári (cári) protektora előtt, és hódolva kezet csókolt neki a megígért segítségért. Ez a színpadias jelenet kétségtelenül emlékeztet a középkori húségeskük ceremóniájára. Mindenesetre tény, hogy az ifjú osztrák császár Magyarországot később, mint hűbéri országot vette át az orosz cár kezéből. Ugyanis a magyar hadsereg Görgeyvel az élén csak az oroszok előtt, de nem az osztrákok előtt kapitulált. Varsó lakossága alig vett tudomást a császári „színjátékról". A politikailag még járatlan ifjú osztrák császár élvezte az ünnepségeket, megcsodálta a városban uralkodó „rendet és nyugalmat", és nem vette észre, hogy az abszolutisztikus államokban uralkodó szokásos „csend"-ről volt szó. A „császár-találkozó" kulisszái mögött a két állam miniszterelnöke, Schwarzenberg és Nesselrode tárgyalt a magyarországi katonai intervenció végrehajtásának részleteiről. A pénzügyi terheket hivatalosan Ausztriának kellett viselnie, de az osztrák kormány gondoskodott arról, hogy azokat Magyarországra, vagyis arra az országra hárítsa át, „amelyik ezt a szerencsétlen háborút szükségessé tette, és így jogosnak látszik, hogy a terhét is viselje."91 Természetesen határoztak a jövendő hadifoglyok ügyében is. A lengyeleket formalitás nélkül az oroszoknak,9 2 a többi nemzetiségűeket pedig az osztrákoknak kellett kiszolgáltami. Az osztrák minisztertanács már korábban és gyakran foglalkozott ezzel a kérdéssel. Amikor az oroszok véglegesen megígérték a segítséget, még jobban megjött a miniszterek bátorsága, és hogy megelőzhessék Magyarországon a forradalmak megismétlődését, egy egyedülálló határozatot hoztak: a nem halálra ítélendő foglyokat Magyarországon kívüli helyre, egy távoli országba kell deportálni. Schwarzenberg egyidejűleg határozottan Szibériát vagy Kamcsatkát javasolta, Krauss miniszter pedig azt, hogy Oroszországtól egy észak-ázsiai terület átadását kell kérni, hogy a magyar foglyokat osztrák őrizet alatt lehessen tartani. Ferenc József május 19-én, tehát még Varsóba utazása előtt tudomásul vette a minisztertanács javaslatát. Hogy az osztrákok már korábban a szokásos orosz száműzetési metódusokat forgatták-e a fejükben, nem lehet megbízhatóan megállapítani, a jelek mindenesetre arra engednek következtetni. Amikor Ferenc József Varsóból hazatért, valóban megbízta a minisztériumot, hogy a magyar deportálandók részére „egy megfelelő helyet kutasson ki".93
