Századok – 1991

Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268

280 STEFAN KOVÁTS „aggódó anya" pontosan tudta, mire van szüksége fiának ahhoz, hogy Magyarorszá­got megtarthassa: a forradalom leveréséhez katonák és bajonettek kellenek. A leve­let minden udvariasságot felülmúló szolgai módon írta alá: „Az Ön odaadó szolgá­lónője, Zsófia, Ausztria főhercegnője". Mindhárom levelet a cár válaszolta meg, és biztosította levélpartnereit, hogy „neki magának is szüksége van egy hatalmas Auszt­riára, és annak megsegítése akkor is érdekében állna, ha őt Ausztria uralkodójához semmi különleges barátság nem fűzné, és egyben reméli, hogy (jelen) levelével az anyagi gondokkal küzdő «anyacsászárnét» is megnyugtatja".5 7 A tróncsere után indította meg december 15-én Windisch-Grätz a támadást Magyarország leverésére. Elméletileg két alternatíva állt Magyarország előtt: vagy a feltétel nélküli megadás, vagy a harc elfogadása. Tekintetbe véve Ferenc József és Schwarzenberg miniszterelnök szándékát, akik Magyarország önálló államiságának megszüntetését tervezték, csak egy lehetősége volt az országnak: a harcot el kellett fogadni még akkor is, ha kevés remény kínálkozott a győzelemre. Schwarzenbergnek, noha nem állt szándékában, szükség esetén Oroszország segítségét is igénybe vehet­te. A kápolnai csata után (1849. febr. 27-28.), — amely magyar felfogás szerint döntetlenül végződött — Windisch-Grätz nagy győzelmi jelentést küldött a „rebellis hordák" megsemmisítéséről Bécsbe.58 Schwarzenberg erre március 4-én kihirdette az ominózus „oktroyált alkotmányt", amellyel nemcsak a Kremsierben tanácskozó osztrák alkotmányozó gyűlést oszlatta fel, hanem egyidejűleg hatályon kívül helyezte Magyarország V. Ferdinánd király által szankcionált „áprilisi alkotmányát" is. Ezzel Magyarország, mint „állam" megszűnt létezni - legalábbis papíron. A híres tavaszi hadjáratban a reorganizált magyar csapatok egyik győzelmet a másik után aratták az osztrákok felett, úgyhogy az ország 1849 április közepéig — kevés kivételtől eltekintve — saját erejéből felszabadult az idegen megszállás alól. Ezek a katonai sikerek elvakították Kossuthot, aki súlyos politikai hibát köve­tett el. Hogy Schwarzenbergnek az „oktroyált alkotmány"-ért ne maradjon „adósa", megszavaztatta a debreceni parlamenttel „Magyarország függetlenségi nyilatkoza­tát", és keresztülvitte a Habsburg-Lotharingiai ház trónvesztésének kimondását.59 Habár ez az aktus pillanatnyilag megfelelt a nemzet érzésének, mégis súlyos hibának bizonyult. A külföld ugyanis addig tekintette Magyarországot törvényes alapon álló­nak, mig a dinasztia helyzete érintetlen maradt.6 0 Mind a magyar „Függetlenségi Nyilatkozat"-nak, mind az osztrák „oktroyált alkotmány"-nak volt egy „közös szépséghibája", idegen segítség nélkül egyiket sem lehetett megvalósítani. Ausztria Oroszországot tudhatta maga mögött, Magyarország csak az egyre erőtlenebbé váló európai forradalmak szimpátiáját élvezhette. Windisch-Grätz herceg — ( a „Königsmacher") neki köszönhette Ferenc Jó­zsef, hogy Ausztria császára lett — vereségei után kegyvesztett lett. Ferenc József eddigi hű emberét a főparancsnoki tisztéből minden további nélkül felmentette, és helyette báró Weiden Ferenc táborszernagyot bízta meg a magyarországi hadjárat vezetésével. Weiden azzal érdemelte ki a császár bizalmát, hogy ellentétben Win­disch-Grätz-cel, ellene volt az orosz segély igénybevételének.61 Csakhogy rövid idő múlva Weiden sem járt több szerencsével. Kudarcot vallott, és pár nap után neki magának kellett a császárt és a kormányt az orosz segély igénybevételére sürgetnie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom