Századok – 1991

Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268

278 STEFAN KOVÁTS még 1848 szeptemberében két magyar delegációt is menesztett az udvarhoz. (Még a kritikus szeptemberi napokban megkísérelte Kossuth — mint már említettük — István főherceget rábeszélni, hogy fogadja el a magyar koronát, azaz gyakorlatilag alapítson egy habsburgi mellékágat a francia Orléansok mintájára. Ε kísérlet mögött kétségtelenül lehet látni a magyar törekvést: a Habsburgokat meghagyni, de őket nemzeti dinasztiává alakítani!) István főherceg nem fogadta el Kossuth ajánlatát, hanem elmenekült az országból. A dinasztia nem bocsátotta meg a főhercegnek feltételezett liberális magatartását, a forradalom kitörésének elősegítésével, a dinasztia elárulásával vádolták, és kényszerítették, hogy mondjon le magyar nádori tisztségéről. A „megbízhatatlan" főherceg nem maradhatott — márcsak Magyarország közelsége miatt — Bécsben sem, hátha esetleg meggondolja magát, és elfogadja a magyarok ajánlatát, a koronát. Elhunyt anyja birtokára, a németországi Schaumburg an-der-Lahnba száműzték. (Ferenc József sose bocsátott meg egykori lehetséges riválisának, és csak „látszatra" békült meg vele évek után is, De nem engedte meg neki a végleges visszatérést Ausztriába, még kevésbé Magyarországra, ahová az ország egykori nádora már csak haló poraiban térhetett vissza pár hónappal Ferenc József ünnepélyes megkoronázása előtt. A végső temetésen csak féltestvére, József főherceg vett részt, a dinasztia ignorálta az eseményt.) Mialatt a magyar delegáció Bécsben béketárgyalásokat próbált folytatni, a császári altábornaggyá kinevezett horvát bán, Jellasich mintegy 50 000 emberből álló, osztrák tisztek által osztrák zászlók alatt vezetett horvát seregével megtámadta Magyarországot. A horvátok már benn jártak az ország területén, mikor Ferenc Károly főherceg és az osztrák miniszterek a magyarok horvát támadásról szóló állítását „agyrém"-nek minősítették. (Magyarországon „császári" csapatok harcoltak egymás ellen, mert magyar hadsereg még nem volt, csupán néhány honvéd és önkéntes zászlóalj, valamint „magyar regimentek" a császári hadsereg részeként.) A Batthyány-minisztérium lemondott, és Batthyány sikertelen kísérlete után nem került sor újabb kormányalakításra sem, az ország végrehajtó hatalmát az országgyűlésnek alárendelt Országos Honvédelmi Bizottmány vette át, amelyben Kossuth Lajos játszotta a vezető szerepet. A magyarokhoz hű maradt csapatoknak sikerült az osztrákok képviseletében előre nyomuló horvátokat megállítani, és többségüket Ausztriába való menekülésre kényszeríteni. Október 6-án Bécsben kitört a forradalom harmadik hulláma, mert az osztrák hadügyminiszter, Baillet de Latour gróf, aki az osztrák parlamentben állandóan tagadta, hogy a horvát inváziót ő szervezte és pénzelte, Jellasich megsegítésére csapatokat akart küldeni Magyarországra. A bécsi diákok, munkások, nemzetőrök megakadályozták a csapatok elszállítását, s ezzel kitört a polgárháború, melynek során gróf Latourt a feldühödött nép borzalmas módon meggyilkolta.53 Az udvar Olmützbe menekült, mert ez a város erődítményével, valamint a porosz-orosz határhoz való közelségével több biztonságot ígért a császári családnak, mint annak idején májusban Innsbruck. Az orosz udvar is számolt azzal a lehetőséggel, hogy a Habsburgok esetleg ideiglenesen Oroszországba fognak menekülni. A horvátokat üldöző magyar csapatok a Lajtánál tétován állva maradtak, mert nem tudták, hogy osztrák területen is üldözhetik-e a menekülőket, és segítséget