Századok – 1991

Tanulmányok - Makkay János: Az uráli–finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből I–II/3

AZ URÁLI-FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET NÉHÁNY KÉRDÉSE 23 valahová, ahol eredményeként jelentősen megnövekszik a népsűrűség. Ezt a modellt Renfrew erőteljesen a mezőgazdaság terjedéséhez kapcsolja, amely a Közel- Keletről kiindulva i.e. 9-8000-től kezdve honosodott meg fokozatosan Eurázsia nagy részén. Ez a terjeszkedés lassú, és egy-egy időszakban csak kis távolságokat ér el. Egy másik lehetőség nyelvváltásra a fennálló rendszer összeomlása: system col­lapse. Erre néhány olyan korai államszervezet ad példát, amelyek sem gazdasági, sem politikai szempontból nem voltak szilárdak (így például a síksági maya civilizáció i.sz. 890 után). A harmadik pedig az élite dominance, az uralkodó kisebbség modell­je. Ennél valahonnan kívülről érkezik egy területre egy magas fokon szervezett, elté­rő nyelvet beszélő, viszonylag kis lélekszámú csoport, amely katonai ütőképességé­nél fogva képes arra, hogy uralkodjék az elfoglalt terület népessége fölött, és ténylegesen el is nyomja azt. Ezt követően egy ideig a két nyelv egymás mellett fog élni, és a lakosság többsége, valószínűleg mind az őslakók és az újonnan jöttek kö­zül is, kétnyelvűvé válik. Bizonyos körülmények között végül a népesség az őslakos­ság nyelvét fogja beszélni, az újonnan jöttek asszimilálódnak, és az ő — kívülről jött — nyelvük feledésbe merül, vagy a Bárczi Géza-féle szupersztrátumként viselkedik. Más, ritka esetekben az újonnan jöttek nyelve kerül uralomra, az egyébként számbe­li fölényben lévő őslakosságé pedig kihal. Ez a nyelvcsere/nyelvváltás esete. A mo­dell nagy súlyt helyez a hódító csoport társadalmi szervezettségére. Nem szükséges az, hogy nagy lélekszámú legyen, de ahhoz, hogy a területen talált lakosságot tény­legesen uralma alá hajthassa, már hatalmi szerepek szerint tagolt, sőt rétegzett társa­dalmi szervezetének kell lennie. Esetenként a hódítók már egy (másik) állam megbí­zottai (szövetségesei). Ismét más esetekben a hódító elit még nem ilyen magas szervezettségi keretek között él, és előfordul, hogy a törzsi-törzsszövetségi társada­lom sajátságait mutatja. Ennél is mutatkoznak a központosított szerveződés bizonyos jelei, de ez még nem az állam-jellegű formációval oly gyakran összefonódó admi­nisztratív bürokrácia. Ennél a társadalom több osztályra oszlik már, de mégis inkább a hatalmi szerep szerint szerveződik, amely hatalom a vérségi kapcsolatokon alapszik, és a főnök legközelebbi rokonai kapják meg a legmagasabb méltóságokat. Egy kis létszámú hódító csoport csak akkor tudja uralmát egy sokkal nagyobb helyi lakosság­ra ráerőszakolni, ha a most leírtak szerint szerveződik. Természetesen sokat segít, ha a hódítók előnyökkel rendelkeznek a harci technológia terén. Például ha ők jól isme­rik a lovaglás technikáit, a helybeliek pedig nem." Aligha tagadható, hogy Renfrew meglehetős pontossággal írja itt le mindazt, ami a kárpát-medencei magyar történelemre a 10. században is jellemző volt, tehát a honfoglalástól István királlyá koronázásáig eltelt 106 évre: a ranked chiefdom soci­ety- tói a state society-ig. Beleszámítva Árpád hadseregének rendkívül fejlett lovag­lási ismereteit (sophisticated techniques of horse riding) és különleges kengyelvasait (the use of specific stirrup). Főleg, ha belátjuk, hogy a Kárpát-medence területének őslakossága sokkal nagyobb lélekszámú volt, mint Árpád beköltöző törzseinek létszá­ma. Ez a tény csak a legutóbbi években vált egészen nyilvánvalóvá, amikor elsősor­ban a régészek évtizedekig tartó hallgatása után kiderült, hogy gyakorlatilag a Kár­pát- medence egész központi, nyugati és déli részén óriási számban vannak a 8-9. századi őslakosságot képviselő késő avar kori települések és temetők.93 Ε késő avar kori őslakosság nyelvi hovatartozására vonatkozólag megbízható történeti források

Next

/
Oldalképek
Tartalom