Századok – 1991
Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268
270 STEFAN KOVÁTS I. Ferenc császár és I. Miklós cár hosszú diplomáciai előkészítés után 1833 szeptemberében találkoztak a morvaországi Münchengrätzben.10 Az ottani megállapodásukhoz csatlakozott hosszú megfontolás után IV. Frigyes Vilmos porosz király is még ugyanabban az évben Berlinben, ahol a három uralkodó személyesen találkozott.1 1 A szerződő felek elvként fogadták el, hogy a konzervatív rendszer megszilárdításán közösen fáradoznak: "Az osztrák, porosz és orosz udvar elismerik, hogy minden szuverén uralkodónak joga van belső nyugtalanság esetén éppen úgy, mint külföldről fenyegető veszély esetén egy szuverén uralkodótársát segítségül hívni." A továbbiakban megállapodtak a pénzügyi feltételekben, a „zavarkeltők" kölcsönös kiszolgáltatásában, a szerződés titokban tartásában és közös hadgyakorlatok rendezésében.1 2 Hallgatólagosan felosztották maguk közt a területi felségjogokat, vagyis az általuk ellenőrzendő biztonsági zónákat állítottak fel. Az orosz cárnak jutott a Lengyel Királyság Posennel és Galíciával együtt, ugyancsak az ő feladata lett Magyarország „szemmel tartása" és kezességvállalás a nyugalomért az egész Balkánfélszigeten.1 3 I. Ferenc császár, valamint Metternich tudatában voltak, hogy Magyarországon a csődöt mondott abszolútizmus és a kolera-felkelés (1830-31) után a politikai élet egy új fejlődési szakaszba lépett. Ennek megfelelően az „új szentszövetségi" megbeszélések keretében a császár kifejtette a cárnak, hogy nem szándékozik eltűrni „királyi jogainak" kisebbítését Magyarország részéről, és akkor sem hajlandó engedni, ha fegyveres erőszakot kellene alkalmaznia.1 4 A cár helyeselte a császár-király elhatározását. (A „királyi jogok" korlátozása az alkotmányos törekvésekre vonatkozik.) I. Ferencet még egy nagy gond nyomta az uralkodói megbeszélések idején: utóda udódlási jogának biztosítása. Ó ugyanis Metternich rábeszélésére és annak nem egészen önzetlenül képviselt legitimitáselve értelmében elsőszülött fiát, a kormányzásra képtelen Ferdinándot jelölte törvényes utódjául. A münchengrätzi megbeszéléseken a cárt hivatalosan felkérte, és megfogadtatta vele, hogy ő — a cár — Ferdinándot Ausztria (és természetesen a birodalom) trónján támogatni fogja. A színházi jeleneteket és gesztusokat kedvelő Miklós térdenállva esküdött meg, hogy a császár kérését teljesíti. Ε kéréssel I. Ferenc átruházta a gyámságot a jövendő osztrák császár és egész Ausztria felett Oroszország cárjára. (A cár felesége is feljegyezte ezt a jelenetet, naplójában „tuteur" szóval jelölve a cárnak adott felhatalmazást.)15 Metternich, aki münchengrätzi tartózkodása alatt feltűnően szolgai módon viselkedett a cári családdal szemben, közölte a fenti jelenet után Miklós cárral, hogy Ferenc császár végrendeletében utasította fiait: Oroszországgal a legszorosabb barátságot ápolják, és minden fontos lépés előtt kérjék ki a cár tanácsát.16 A münchengrätzi megállapodásnak egy fontos szempontjáról nem szabad megfeledkeznünk. Ugyanis ott néhány olyan személyiség is jelen volt, aki az 1848/49. évi forradalmi eseményekben fontos, sőt döntő szerepet játszott. így Alfréd Windisch-Grätz herceg, aki nagy tisztelője volt a cárnak, és később főparancsnoka lett a felkelő Prága, a forradalmi Bécs és Magyarország elleni császári csapatoknak. Ő lett később az első és legelkötelezettebb híve a magyarországi orosz intervenciónak.17 Ugyancsak ott volt Felix Schwarzenberg herceg altábornagy, aki az általa kitalált jövendő „Nagy Ausztria" első miniszterelnöke lett.18 A cár kíséretében volt bizalmasa, Ivan
