Századok – 1991

Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229

A MONARCHIA ÉS AZ 1887-88-AS VÁLSÁG 261 kurzusával. A felszínt uraló bolgár problémáknak és általában a keleti kérdésnek a bécsi miniszter most alárendelt jelentőséget tulajdonított. A válságot eredményező ellenségeskedés fő okát a Németország túlnyomó hatalmi helyzetére és az osztrákmagyar-német szövetség meglétére adott orosz reakcióban jelölte meg; Oroszország a saját presztízsét és európai befolyását látja korlátozva. Ezt a helyzetet „az önmagukat száz éve túlbecsülő" oroszok nem viselik el. Bár ma még a cári birodalom nincs készen egy nagy háborúra, de ezen antagonizmus miatt később az összecsapás kikerülhetetlen lesz Oroszország és Ausztria- Németország között - vallotta. Ha a miniszter ezúttal szemérmesen hallgatott is a császári Németország európai hegemóniára törő politikájában rejlő veszélyekről, és az osztrák-orosz ellentéteket nyilván szándékkal alá is becsülte, a végső magyarázatot jó irányban kereste. Az 1880-as évek nagy - „keleti" vagy „bolgár" színezettel indult - válságának mélyén valóban az általános európai hatalmi átrendeződés problémái húzódtak meg. A bolgár bonyodalmak nyomán kibontakozott kétpólusú, szinkronban fejlődő európai válság jellegzetes fejezete azon hosszadalmas átalakulási folyamatnak, melynek mindenki által tapasztalható eredménye lesz a következő évtized elejére Európa kettészakítottságának, az imperialista hatalmi blokkok létrejöttének véglegessé válása. Bár Kálnoky koncepcionális magyarázataiból 1887/88 fordulóján úgy tűnik, mintha alábecsülte volna a keleti nézeteltérések szerepét, azok mind az osztrák-magyar, mind az orosz politikában egyelőre változatlan érvénnyel jelen voltak. A dualista monarchia határozottan kitartott új bolgár politikája mellett, formájában óvatos, de lényegét tekintve nagyon határozott és következetes segítséget nyújtott a Ferdinánd-Sztambulov rezsimnek. A nemzeti autonómia diadala Bulgáriában az osztrákorosz párbajt az előbbi javára hosszú időre eldöntötte. Oroszországnak, miután decemberben tapasztalta az ellene irányuló új európai koalíció tényleges súlyát, végleg fel kellett adnia azon hiú reményét, hogy diplomáciai eszközökkel, „Európa" látszólagos segítségével politikai-tekintélyi kielégülést nyerhet, legalább formálisan bizonyíthatja igazát. Egy rövid időre további reménykedésre adott okot az illegális tevékenység: bolgár russzofilek orosz anyagi segítséggel belső fordulat előidézésével kísérletezgettek. Miután a szófiai kormány ezeket a titkos összeesküvéseket radikálisan felszámolta, az utolsó remény is elveszett. Más lehetőség híján a cári kormány 1888 tavaszán őszintén hozzálátott a teljes politikai visszavonuláshoz a Balkánról. Hosszabb „magábazárkózó" periódust kezdett ezzel. A változás kiteljesítette Ausztria- Magyarország balkáni sikereit. A felszín ragyogó: a kisországok mindegyikében (legalábbis kormányszinten) felülkerekedett a nyugatos-osztrák befolyás. De csak a felszín ragyogó. Alatta továbbra is megmaradtak a régi problémák, és gyülekezni kezdtek az újak. Újfajta kettősség volt kialakulóban - de ez már egy másik történet. JEGYZETEK 1 Jelen tanulmány folytatása a szerző „A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában)" c. dolgozatának: Századok 121. évf. (1987) 5. sz. 2 Lobanov bécsi orosz nagykövet 50. sz. jelentése Giershez. Bécs, 1887. VII. 18. Arhiv vnesnyej polityiki Rosszii, Moszkva. Fond Kanceljarii (a továbbiakban rövidítve: AVPR £ K.) 1887 g. Gyelo N°101. Vö. H. R. ManoL Ferdinand von Bulgarien. Berlin 1931, 29-30. 3 J. Königslöv: Ferdinand von Bulgarien. München 1970,59; R. Schaller: Der bulgarische Nationalismus und die Politik Bismarcks. Inauguraldiss. Frankfurt 1975, 217.