Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
256 PALOTÁS EMIL régi dichotómiája Berlinben továbbra is nagy elbizonytalanító tényezőként szerepelt, a feszültség enyhülése kétségtelennek látszott. Másrészt alapvető változás volt megfigyelhető az orosz vezetés magatartásában is; annak feltűnő visszahúzódása, a békevágy szirénhangjainak felerősödése új mozgásteret nyitott a Ballhausplatz számára. A katonák mindebből keveset érzékeltek. A változatlanul fenyegetőnek vélt katonai helyzet Galíciában és a német politikusoknál tapasztalt húzódozás kötelezettségeik teljesítésétől együttesen késztette Albrecht főherceget arra, hogy kezdeményezze egy osztrák-német tételes katonai szerződés tető alá hozását. Az első vázlatot még december 10-én vetette papírra. A porosz-német vezérkar egyetértésében bízva eleve abból indult ki, hogy Németország és Ausztria-Magyarország 1888 tavaszán közös megelőző támadást kezd Oroszország ellen. Tervezetében az 1882 óta érvényesnek ismert alapelvre támaszkodott, csak éppen a döntő pontban változtatott azon, defenzív jellegét helyezte hatályon kívül. Erre utal, hogy nemcsak a háború megindítását vette eleve adottnak, de ezen túlmenően megszabta azt is, hogy mind a mozgósítás, mind az ellenségeskedések megkezdése előre egyeztetett időpontban történjen, és körülírta a német és osztrák-magyar seregek teendőit a hadműveletek első, döntő fázisában.13 2 A vezérkar irodáiban Albrecht szövege alapján formális szerződéstervezet készült, amely a fentieken túl előírta, hogy Ausztria-Magyarország egész haderejét, míg Németország erőinek legalább harmadát, „de ha lehet, felénél többet" veti be Oroszország ellen, hogy a hadműveleteket offenzív módon folytatják, az operatív tervek fő vonalait pedig előre egyeztetik. A vezérkar még Itália, Románia és Törökország bevonásának sürgetéséről sem feledkezett meg.13 3 A hadvezetés aktivizálódása állásfoglalásra késztette Kálnokyt. Számára ellenszenves volt a katonák minden önálló kezdeményezése, és azok tettvágyát addig sikerült is fékeznie. Miután megtapasztalta, hogy Bismarck visszatért régi sémájához, és egyben támadásba indult a porosz vezérkar ambiciózus elképzelései ellen, maga is követni kívánta egy bizonyos pontig. Számára sem volt elfogadható a hadügyi reszort primátusa, akárcsak átmenetileg is. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy katonák döntsék el: legyen-e háború, azt mikor és milyen feltételek közepette robbantsák ki. De voltak eltérések is a bécsi miniszter és a német kancellár között. Kálnoky a katonák ügybuzgóságát a szűken vett szakmai kompetencia csatornáiba kívánta levezetni. Ebben a vonatkozásban engedékenyebbnek bizonyult Bismarcknál, aki teljesen elzárkózott az elől, hogy akárcsak tisztán „technikai" részletekről beható, érdemi egyezkedésre kerüljön sor a két szövetséges között.13 4 További komoly eltérés a kancellárhoz képest, hogy Kálnoky elfogadta a katonák feltételezését egy lehetséges tavaszi orosz támadásról, aminek elhárítására már a jelenben készülni kell. Bár a politikai döntést fenntartotta magának, indokoltnak tartotta a katonák érvelését, hogy a háború elkezdésének technikai részleteit haladék nélkül tisztázni kell, hiszen akkor, amikor majd szembetalálkoznak az orosz agresszióval, és Pétervár bizonyára váratlanul, a maga számára előnyös időpontban kikényszeríti a háborút, arra már nem lesz elegendő idő. Ez a megközelítés úgyszintén elvileg különbözött a kancellárétól, aki december közepe óta Béccsel szemben mereven elzárkózott a jövőre vonatkozó feltételezések számbavétele elől. Ilyenformán a megelőző szakaszhoz képest Bécs és Berlin szerepei felcserélődtek, most már
