Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
254 PALOTÁS EMIL A bécsi miniszter a későbbiekben ismételten visszatért erre a gondolatra, végül szabályos ajánlatot tett az oroszoknak, kezdeményezte a viszony visszahelyezését a „régi alapra". A titkos szerződés felújítását úgy képzelte el, hogy abból kihagyják mindazt, „amin az idő túlhaladt", tehát lényegében csak annak 1. pontját tartanák meg. Az ajánlatot: úgy lépni megint szerződéses kapcsolatra, hogy a legégetőbb vitás kérdések rendezését átengedik a bizonytalan jövőnek, és első lépésként beérik azzal, hogy deklarálják: akarják a jó viszonyt, orosz részről kevesellték. Kálnoky kezdeményezését Lobanov „koraszülöttnek" minősítette (a cár utólagos meleg helyeslésével). Nem utasította vissza, de nyomban a sorrend megfordítását kérte. Először Ausztriának kell engednie, közeledésre azután kerülhet sor, ha Bécs tevőlegesen tanúsítja, kész engedni Bulgária dolgában.12 5 A titkos ajánlat megtételekor Kálnoky bizonyára számolt azzal, hogy a fennálló alapvető érdekellentét akkor sem szüntethető meg, ha netán az uralkodók azt akarnák. De az 1881-85 közötti gyakorlat felújítását nem tarthatta reménytelennek. Akkor a cár, eltűrve, részben még korlátozva is a hazai németellenes hangulatot, mindenek fölé helyezte a felkent uralkodók szolidaritását előtérbe helyező „jószomszédi" viszonyt. Próbálkozása 1887 decemberében szerves folytatása volt a császárhatalmak szolidaritásának ápolására tett sokéves, szinte szakadatlan fáradozásának, de abban a válságos pillanatban ez az újabb erőfeszítése meddőnek bizonyult. Jelentőségét sem kívánjuk túlértékelni. Aligha kétséges, hogy a magasztos elvek mellett gyakorlati megfontolások is ösztönözték új utak keresésére. Miközben Berlinnel szemben fokozta erőfeszítését a casus foederis tárgyalások elkezdése érdekében, hogy időben és közösen készülhessenek fel politikailag és katonailag egy bármikor bekövetkezhető keleti veszedelemre, azonközben magát e veszélyt vélte kisebbíthetőnek a közvetlen kapcsolat intenzívvé tételével, a feszült viszony enyhítésével. Nem tudhatta, mennyire eleve reménytelen volt vállalkozása; nem tudhatta, hogy Oroszország nemcsak a régi három-császár-szövetséggel szerzett nagyon rossz tapasztalatokat, de csalódott a helyébe vállalt kétoldalú, Bécs előtt gondosan titkolt „viszontbiztosítási" szerződésben is, pedig annak megkötésekor Németország jóval többet ígért Oroszországnak, mint amit Ausztria-Magyarország valaha is adhatott volna neki. Csupán azt tapasztalhatta, hogy felajánlkozására Pétervár a régi reflexek szerint reagál. Bécsben minden felelős tényező számára már a december 8-i konferencia idején világos volt, hogy az 1879-es szövetség alkalmazhatóságáról konkrét megállapodásra kell jutni Berlinnel. A későbbi fejlemények még tovább erősítették ezt a bécsi óhajt. Kálnoky a katonák és Ferenc József nyomásának engedett, amikor elismerte, számításba kell venni egy kényszerű tavaszi közös prevenció lehetőségét.12 6 Nem kis szerepe lehetett e nyomásnak abban is, hogy a konferencia után oly nagyon szorgalmazta a két szövetséges hatalom tisztázó megbeszéléseinek elkezdését, méghozzá egyidejű tárgyalást igényelve a casus foederis általános problémájáról, tehát a politikai vetületről, valamint annak katonai-technikai vonatkozásairól is. Kezdeményezését Berlinben nem utasították vissza, de a pozitív reagálással sem siettek. Az újabb Bécs-Berlin közötti casus foederis megbeszélés tehát már induláskor sem ígért sok jót. Kánokynak mégis vállalkoznia kellett rá. A teljesen zavaros viszonyok tisztázását kockázatos lett volna tovább halogatni. Amíg Bismarck és a porosz-
