Századok – 1991
Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205
BATTHÁNY LAJOS 1848 DECEMBERÉBEN 209 keztetni. (Csányi már október 9-én azt írta Pázmándynak, hogy „a bécsi leveleket illetőleg én nem hiszem, nem hihetem, hogy az kompromittálta légyen magát, kiről mondatik...") Ez magyarázza, hogy Csemátoni még két rövid bekezdéssel megtoldotta kirohanását: „Tessék megmondani, hogy schwarzgelb vagy magyar háromszínű zászló alatt akar-e harcolni, s ha - mint hinni akaijuk - ez utolsó alatt, úgy álljon sorainkba, és ne szagolgassa a zivatart messziről, mintegy leskelődve, váljon a villám nem a mi ereszünkbe fog-e lecsapni. Itt vagy ott, de valahol tessék választani, mert inkább, mint valaha áll Széchenyinek az a kedvenc mondása, hogy «mitgefangen mitgehangen»"5 Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez a mérges támadás eldöntötte Batthyány jövendő tetteit és így sorsát. Egyelőre természetesen csak a sajtó fokozott figyelmét keltette fel. Másnap, október 11- én három lap is adott a volt miniszterelnököt érintő információt. A Pesti Hírlap a külföldi hírek rovatában október 6-i dátummal Bécsből jelentette, hogy október 4-i kelettel kapta meg Batthyány a felmentést a királytól -Récsey Ádám ellenjegyzésével. A Nemzetinek Daemon aláírást használó glosszaírója, mintha megbánta volna előző napi lelkes jelentését, most egy bécsi lapra hivatkozva azt közölte, hogy a volt miniszterelnök - „e lelkesnek mondott hazafi" - operába jár szórakozni, „míg itthon hazája vérzik, s nemzete szabadságának a halálcsapást készülnek megadni". A márciusi átalakulást ellenző és Béccsel nyíltan rokonszenvező Figyelmező „Kósza hírek" rovatában valóságos ellenaknát robbantott: Batthyányt a bécsi lázadás fő tényezőjének tartják, aki ezt aζ Aulával és a klubokkal szövetkezve vitte végbe! Ez utóbbi hír nem volt teljesen ismeretlen a fővárosban. Hunfalvy már az előző napon említést tett róla naplójában.6 Ezekben a napokban az ország figyelmét elsősorban a több oldalról fenyegető támadás veszélye kötötte le. A politikai vezetést pedig helyzetének megszilárdítása, a Honvédelmi Bizottmány irányító szerepének legalizálása és egységesítése foglalkoztatta. Ilyen körülmények között a politikától visszavonult ex-miniszterelnök személye egyáltalán nem érdekes, ha az országgyűlés centrista erői számára Batthyány neve nem lett volna azonos egy mérsékelt, az Ausztriával való fegyveres konfliktust elkerülni akaró politikával. Ezek a személyek is törvénytelennek tekintették a Lamberg helyére kinevezett Jellasics királyi biztosi megbízatását és az országgyűlés feloszlatását elrendelő október 3-i királyi leiratot. Október 8-án az országgyűlésben azt is tudomásul vették, hogy a Honvédelmi Bizottmány veszi kezébe a végrehajtó hatalmat, és igyekszik megteremteni a védelem és az igazgatás egységét. Kossuth vitathatatlan vezető szerepe, oldalán Madarász Lászlóval és háta megett a radikálisok támogatásával azt a nem alaptalan aggodalmat kelthette ezekben a mérsékelt politikusokban, hogy tovább folytatódik a balratolódás, és ez lehetetlenné tesz bármiféle kompromisszumot. Ha utólag naivitásnak is tűnik a békés megoldásba vetett remény, ez a csoportosulás létező, de párttá nem formálódott erőket képviselt, amelynek vezetői bíztak, mert bízni akartak - mai szóhasználattal élve - a politikai megoldásban. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szócsövüknek tekinthető Pesti Hírlap október 12-i keletű - másnap publikált - „vezércikke" a volt miniszterelnök második megbízatásának történetével és nehézségeivel foglalkozott. Eszerint „Batthyány, hogy az ország kormány nélkül ne maradjon, éppen a horvát betörés perceiben, elfogadta a miniszterelnökséget bizonyos feltételek alatt. Batthyány kinevezését elfogadtatták a
