Századok – 1991

Tanulmányok - Makkay János: Az uráli–finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből I–II/3

AZ URÁLI-FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET NÉHÁNY KÉRDÉSE 15 ság bevezetését követően jelenik meg azután az egész erdős zónában az úgynevezett jellegzetes fésűs (fésűs-gödröcskés) díszítésű agyagművesség (a Baltikumban és Dél-Finnországban a zsinegdíszes kerámia). Nem lehet vita arról, hogy mind a Narva-Szperringsz, mind a fésűs díszítésű kerámia (lényeges különbség nincs közöttük!) kívülről, mégpedig dél és délkelet, a Felső Dnyeper (Nyemen-kerámia) és a Volga-Káma vidék felől terjedve honosodott meg. A hagyományos felfogás a jellegzetes fésűs díszítésű kerámia terjedését kapcsolta és kapcsolja össze a FU nyelvű törzsek legelső érkezésével, bevándorlásával. Ugyanakkor tudjuk, hogy a Narva-kultúra kő-, csont- és agancseszközei a helyi középső kőkor, a Kunda kultúra balti csoportja hagyományos típusait folytatják.5

1

Valószínűbb tehát arra következtetni, hogy a kerámia elterjedése északra, a Kelet-Baltikum-Urál közötti egész erdős (és valamivel később az arktikus) térségen nem új, FU etnikumok érkezését jelentette, hanem „csak" neolitikus invenciók terjedését. A Pripetytől és az erdős sztyepptől északra ezek az invenciók rendre a sztyeppről, tehát dél és délkelet felől terjedtek. Csak a Dél-Baltikumban van nyoma nyugati (Ertebölle- típusú) kerámiáknak. A ZS terjeszkedéséig pedig semmi nyoma ebben az erdős zónában a vonaldíszes kerámia felől, azaz délnyugatról érkező hatásoknak.51

3

Előbbi három diakrónikus térségünkhöz tehát további három, bizonnyal etnikailag-nyelvileg is elhatárolódó térséget társíthatunk: IV. A vonaldíszes kerámia (II) csoportjától északra, a német-lengyel síkságon a Weser és a Daugava (nyugati Dvina) alsó folyása között, Dániát és Dél-Skandináviát is beleértve. A TRB korszaka előtt biztosan nem-ΙΕ nyelvű őslakossággal, amely lehetett akár a Pokorny-féle sarkkör-vidéki ősi szubsztrátum, akár nem-U protolapp. Utóbbi akkor áll fenn, ha a lapp U volta nyelvcsere eredménye volt. V. A sztyepptől — erdős sztyepptől (I) északra az Urál és a Baltikum között, beleértve Dél-Finnországot és Dél-Karéliát is. Lakossága már a TRB és a gödörsíros időszak előtt — tehát a helyi kései mezolitikumban — FU nyelvű, és már dialektizálódott FU-állapotban. Késői (középkori) források szerint még e terület délnyugati részén (Észak-Baltikum, Dél- Finnország) is kimutatható lapp jelenlét.5

2 VI. Az V. térségtől északra, az arktikus-tundrás területeken, a Kola-félszigettel, valamint Norvégia északi és atlanti parti sávjával. Már a TRB-korszakban protolapp lakossága van. Nyelvi őstörténetének és kapcsolatainak megítélése több, ma megoldottnak még nem tekinthető tényezőtől függ: a protolapp eredetileg is az U alapnyelv dialektusa volt-e, vagy csak nyelvcserével vált azzá; a VI. térség első benépesülése csak kelet-délkelet felől történt-e meg, vagy részben dél, azaz a II. térség és annak északi pereme irányából (még a közép-európai vonaldíszes kerámia kialakulása előtt, tehát rögtön a jégtakaró visszahúzódását követve. Ez utóbbi feltevés a valószínűbb. Ha a jégtakarót délről kísérő tundrás peremsávon létezett valaha egy arktikus — protolapp? — őslakosság, az több útvonalon is felhúzódhatott északra, az észak-német síkságról tehát közvetlenül Skandináviába. Nem zárható ki az sem, hogy az ezen a peremsávon élő arktikus népesség már a felső paleolitikumban legalább két részre tagolódott, nagyjából a későbbi II. (vonaldíszes) és I. (sztyeppi-gödörsíros) térségnek megfelelően. Tehát egy nyugati arktikus és egy keleti arktikus peremsáv-őslakosságra.