Századok – 1991

Folyóiratszemle - Walthall Anna: Faluhálózat I–II/193

194 FOLYÓIRATSZEMLE zött az öntözőrendszer fenntartására, a közrend biztosítására vagy egyes termékek közös szállítására szerveződési egységek alakultak, de ezek nem jelentették egyúttal a sződai vezetőjének jogát az adott teriilet feletti rendelkezésre. A falvak e szövetségekben is megtartották autonómiájukat. A szódai paraszti érdekképviseleti szerepét bizonyítja, hogy területi kapcsolatai révén igen gyakran szervezett széleskörű tiltakozást a felsőbb hatalom intézkedései ellen. A 19. század folyamán a szódai vezetői ismételten arról igyekezték a hatóságot meggyőzni, hogy halgassák meg panaszaikat és kéréseiket, mivel a parasztok kollektív akaratát képviselik. Ezek a békés küzdelmek meglepően hatékonynak bizonyultak, s az adóval kapcsolatos panaszoktól kezdve a kereskedelmi monopóliumok megszüntetésének követeléséig terjedő akciók gyakran váltak sikeressé. A legtöbb petíció az adózással kapcsolatban született, de ezek nem irányultak reform, vagy radikális változtatás elérésére. Más területeken a kereskedelem ellenőrzésének átalakítását kívánták. (A falvak általában a szabad piac hívei voltak, ha a mezőgazdasági termények értékesítéséről volt szó, de természetesen, ha olyan árucikkről esett szó, amelyet ők szándékoztak vásárolni, akkor szigorú kormányrendeletekét sürgettek az árak alacsonyan tartására.) És noha az összeesküvésnek vagy „erőszakos követelés"-nek minősített mozgalmakat akár halállal is büntethette a Bakufu, a falvak békés mozgalmait a törvényesség keretein belül maradónak tekintették. A szódai-ban, a falvak közös tanácsában résztvevő falvak száma változó volt. Néhol csak néhány, máshol egész tartományok faluközösségeit tömörítették ezek a szerveződések. Az együttműködés egyik legkézenfekvőbb oka az öntözési rendszerek közös fenntartásának szüksége volt, amely a falvak szüntelen és szoros kapcsolatát igényelte, Több területen egy közös „bizottság" felügyelte a csatornák karbantartását, az öntözés megszervezését; áradás idején irányította a gátak építését és a szárazság idején beosztotta a víztartalékokat. Emellett a közmunka-kötelezettség — a Bakufu vadaskertjeinek fenntartása, útépítés, hídjavítás stb. — is kooperációt igényelt. Több helyen állítottak fel „közös bizottságokat" a falvak egymás közötti vitáinak rendezésére, így a falvak nézeteltéréseiket maguk között, a felsőbb hatóságok nélkül intézhették el. Ugyanez a bizottság a falvak közötti bíráskodás mellett a bűnüldözés és a rendfenntartás feladatait is ellátta. A felmerülő költségeket a falvak közösen állták. Az együttműködés sikerének érdekében a falvak vezetői évente vagy félévente gyűlést tartottak, ahol megvitatták a teljes körzetre vonatkozó követendő politikát. A szódai vezetője évente változott, s mielőtt komoly döntést hozott volna, konzultálnia kellett a falvak vezetőivel, akik a tanácsban egyenrangú félként vettek részt. A szennyvízdíj csökkentéséért indított mozgalomban a környék valamennyi falva résztvett, képviselőik a közös tanácsban üléseztek, tárgyaltak, és petíciót írtak a Bakufurhoz. Mindez a falvak szoros együttműködése nélkül aligha valósulhatott meg. Végül szinte teljes egészében elérték céljaikat, s ezt a kereskedelmet csaknem teljes ellenőrzésük alá vonták, s megszervezték a csatornák tisztítást, a szennyvíz szállítását és elosztását. (Monumenta Nipponica 198813.) FI A folyóiratszemlét összeállította: Barta János (BJ), Farkas Ildikó (FI), Menyhárt Lajos (M) és Sághy Marianne (SM).