Századok – 1991
Történeti irodalom - Gyetvai Péter: Egyházi szervezés főleg az egykori déli magyar területeken és a bácskai Tisza mentén (Ism.: Bellér Béla) I–II/164
164 TÖRTÉNETI I RODAI Χ)M bő — és nagyon szakszerű! — munkál tett le az asztalra. Remélhetőleg ez is egyik fogódzója lehet a magyarok és a csehek közti megértésnek. A kötetet tehát szakmai érdemein túl általánosabb szempontból is örömmel üdvözölhetjük. Niederhauser Emil GYETVAI PÉTER EGYHÁZI SZERVEZÉS FŐLEG AZ EGYKORI DÉLI MAGYAR TERÜLETEKEN ÉS A BÁCSKAI TISZA MENTÉN Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae VII. Görres Gesellschaft, München 1987. 400 1. \ Jelen mű szerzője, dr. Gyetvai Péter kalocsai főegyházmegyés pap eredetileg egyházjogásznak in- 1 dult, és csak 1956-ban állt át a történeti, jelesen településtörténeti kutatásokra. Különösen az ún. Koronakerület, a Szegedtől Titelig húzódó 11, eredetileg színmagyar község településtörténete kötötte le a szerző figyelmét. Az így elkészült hatalmas munka még kiadásra vár. Ennek elsőszülötte ez az impozáns, 400 lapra kiterjedő mű. A könyv I. réze a Korona-kerület múltját vizsgálja a magyar honfoglalástól kezdve. Nehéz terep ez a kutató számára, merthogy valódi középkori egyházi anyag alig maradt fenn. A szerző által hiánytalanul ismert szakirodalom kritikája nyomán el kell fogadnunk Szent István kétségtelen alapításának az ismert 2 érsekséget és 8 püspökséget (23, 24, 25.), ezek alapításának időrendjét, beleértve Veszprém elsőségét (24-26.) is. Viszont nem lehet István alapításának tekinteni a nyitrai püspökséget, amelynek alapító levele Szent Lászlótól ered, de életre keltése csak Könyves Kálmán uralkodása alatt, az 1105-1114-es években történt (26-28.). El kell vetnünk a kalocsai-bácsi érsekség keletkezésének dualista felfogását is. A kalocsai érsekséget Szent István a déli és a keleti népek missziós egyházmegyéjének szánta. Szent László alatt azonban célszerűnek látszott a hatalmas terület székhelyét az északi Kalocsáról a középső Bácsra levinni. így alakult ki a kalocsai-bácsi érsekség.A kettős központ mellett egy harmadik, péterváradi központ létesítésének tervéről is tudunk az 1344. esztendőből (49.). A munka kitér az ország keleti és déli részein létesült egyházmegyék történetére is, egyrészt azért, mert ezeket nagyobbrészt a magyar királyok alapították, másrészt mert számottevő magyar népességgel is rendelkeztek. Az első kun püspökséget a moldvai Milkóban 1227-ben II. Endre alapította, a másodikat a Duna balpartján fekvő Szörény, várában IV. Béla kérésére 1246-ban a pápa. Ugyancsak a magyar király, Nagy Lajos kérésére szervezte meg a pápa 1369-ben vagy 1370-ben a szereti, 1382-ben pedig az argyasi püspökséget. A szereti püspökség jogutóda a bakói püspökség lett. 1233-ra esik a boszniai püspökség megalapítása, amely a kalocsai egyháztartományhoz tartozott (51.). 1229-ben létesült a szerémségi püspökség (57, 58, 60, 61.). Ennek utóbb éppen úgy két székvárosa és káptalanja lett — Kő, ill. Bánmonostora és Szenternye —, mint a kalocsai-bácsi érsekségnek (65-66.). Valószínűleg nem volt magyar püspökség a nándorfehárvári, amelyet több évszázados szünetelés után állított fel újra a pápa a magyar királyok kérésére még 1290 előtt. A mű értékes adatokat gyűjt össze a péterváradi, a kamonci, a szegedi és más egyházi helyekre vonatkozóan is. Tímár Kálmán kódexkutató eredményeire támaszkodva cáfolja azt az állítást, hogy Prágában tanult kamonci huszita klerikusok készítették volna az első teljes magyar bibliafordítást, az ún. Huszita Bibliát, és meggyőzően bizonyítja premontrei eredetét (74-75.). A megreformált szegedi premontrei apácákhoz három magyar nyelvemléket is kapcsol: 1. az 1511. július 2-án kelt birtokbaiktatási okmányt, 2. a szegedi eredetiről 1518/19-ben Apácavásárhelyen készült ún. Lányi-kódexet és végül 3. azt a latin énekeskönyvet, amelybe Márta nővér magyarul jegyezte be az 1516. évi szegedi nagy tűzvészt (80-81.). A fejezet megragadó képet fest a szegedi ferencesek áldozatos pasztorációs tevékenységéről (83-84.), és tárgyalja a Szeged egyházi hovatartozásáról folyó évszázados vitát is (84-92.), amelyet azzal zár le, hogy Szeged városa a középkor egész folyamán a kalocsai-bácsi főegyházmegyéhez tartozott (86-87, 90, 91.). A török uralom kezdetén a 16. század második negyedében a dalmát partoktól a Tiszáig nyúló óriási területen már nem volt egyetlen római katolikus püspökség sem. Ezért került sor a régi ismeretlen szend-