Századok – 1991
Tanulmányok - Makkay János: Az uráli–finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből I–II/3
AZ URÁLI-FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET NÉHÁNY KÉRDÉSE 11 rámiától a gödörsíros = kurgán kultúra hódította el, ez a térség nagyon nehezen értékelhető etnikai-nyelvi szempontból. Modellünk a protoszláv kialakulási területének tartja, ahol a kurgán = óiráni hatások következtében lezajlott az eredetileg ó-európai, azaz kentum-törzshöz tartozó protoszláv másodlagos szatemizációja, valószínűleg az első palatalizációt követően. Ez a közép-európai korai bronzkor (kb. i.e. 2000) előtt megtörtént, és a gödörsíros régióval közvetlen területi kapcsolatban nem lévő protobalti térséget csak a protoszláv közvetítésével érintette. G. Hölzer sok szempontból hasonló kapcsolatrendszert tételez fel a sztyeppi iráni (kim mer) és a tőle nyugatra élő ősszláv és ősbalti törzsek között, de kb. egy évezreddel későbbi időkben. 0 A vonaldíszes kerámia késői csoportjainak északi terjeszkedése szintén a tűzdelt szalagdíszes szakasz után indult meg, és több lépcsőben zajlott. Annak megfelelően, ahogyan a vonaldíszes kerámia északi sávján és az általa neolitizált északabbi területeken egymást követően kialakult a tölcséres szájú edények (TRB), majd a gömbös hasú amforák (GA), és végül a harci balták = csónak alakú balták = zsinegdíszes kerámia kultúrája (ZS). A TRB létrejöttével hozzuk kapcsolatba a protogermán és a protobalti közvetlen közös elődjének elválását az ó-európai nyelvközösségi csoporttól. A dél-skandináviai és a baltikumi neolitizáció végleges lezajlását, azaz a ZS délskandináviai-dániai, illetve baltikumi és dél-finnországi terjeszkedését pedig a protogermán és a protobalti végleges elválásával. Egészen világos, hogy az ó-európai nyelvállapothoz még szorosan kötődő TRB-időszak és a zsinegdíszes kerámia időszakával jelzettt protogermán, illetve protobalti kialakulási időszak között i.e. 2000 körül volt egy átmeneti időszak. Ez nagyon pontosan megfelel a H. Krahe ó-európai hidronímiájában levezetett főbb feltételeknek, különösen az ő „köztes állapotának" (az ún. Zwischenstadium-nak).3 1 Nagyon röviden, maga H. Krahe így foglalta össze felismerését: „Egy bizonyos, már közvetlenül az IE egyes nyelvek előtti víznévadási rendszer kiterjed Európa nagy részére. Ez indogermán (alapnyelvi) eredetű, és az Alpoktól északra fekvő térségeken a legősibb, számunkra még megfogható nyelvi hagyatékot képviseli. Franciaország déli részére és a Földközi-tenger menti vidékekre azonban másodlagosan jutott el, és ott régibb nyelvi hagyatékra telepedett rá. Ennek a víznévadási rendszernek (az eredeti) térségéből származnak történetileg is megfogható IE egyes nyelvekből a germán, a kelta, az irill, az italikus, a vénét és a balti, míg a szláv csak csekély mértékben vett benne részt. Ez az ó-európai víznévadási rendszer legkésőbb az i.e. 2. évezred első felében már feltétlenül ki volt alakulva."32 Az elsődleges hidronímiát kialakító és megőrző ó-európai dialektusok területe (Dél-Skandináviától az Alpokig, az Atlanti- partoktól és Észak-Franciaországtól a Baltikumig) és Krahe keltezése egyértelművé teszik, hogy arról a térségről van szó, amely nagyon pontosan megfelel a közép-európai vonaldíszes kerámia utódai elterjedési területének, legkésőbbi, átalakuló szakaszában (Franciaországban az ún. epilineár csoportok egészen Normandiáig, északon és keleten pedig a TRB). A 2. évezred során az ebből a térségből kiinduló terjeszkedések-vándorlások során történt meg — vagy kezdődött el — Dél-Franciaország és Ibéria, továbbá Itália indoeuropaizálása, azaz az ó-európai hidronímia elterjedése másodlagos területére. Krahe átmeneti állapota (az IE alapnyelv és az egyes nyelvek csoportjai = Gruppe von Einzelsprachen között) pedig nem más, mint a kései vonaldíszes kerámia viszonylagos egysége és az i.e. 2. évezredi szétvándorlási időszak kulturálisan is tagolt állapotai közötti időszak.
