Századok – 1991

Történeti irodalom - Great Moravia and the Beginnings of the Slovak History (Studia Historica Slovaca XVI.) (Ism.: Senga Toru) I–II/145

TÖRTÉNETI IRODALOM GREAT MORAVIA AND THE BEGINNINGS OF THE SLOVAK HISTORY (STUDIA HISTORICA SLOVACA, XVI.) Bratislava 1988. 280 1. Veda. NAGY MORAVIA ÉS A SZLOVÁK TÖRTÉNELEM KEZDETEI 1988 végén látott napvilágot a Studia Historica Slovaca immár 16. kötete. A könyvészeti félreértés elkerülése végett szeretném azonnal hozzáfűzni, hogy ez valójában a 17. kötet, hiszen a 7. kötet feltehetőleg valamilyen figyelmetlenség következtében kétszer jelent meg különböző tartalommal 1972-ben és 1974-ben. A Studia Historica Slovaca, amelynek első kötetét 1963-ban adták ki, nem rendszeresen megjelenő folyóirat, hanem egy sorozat, amely több fő európai nyelven ad tájékoztatást a szlovák történettudomány eredményeiről. Úgy tűnik, hogy a szerkesztői nyelv az utóbbi kötetekben franciáról angolra változott, s (gy a jelen kötet előszavát angolul jelentették meg, bár a tanulmányok között német nyelvűek is vannak. Eddig többször vegyes témájú tanulmányok alkottak egy-egy kötetet, de az utóbbi években gyakran egy témához tartozó tanulmányokat gyűjtöttek össze egy kötetben. Például a 13. kötet (1984) a „Fejezetek a szlovák történetírásból 1968-ig" és a 14. kötet (1985) pedig „A szlovák nemzeti felkelés a csehszlovák forradalom" alcímet viseli. Ezek az alcímek nincsenek feltüntetve a borítón, csak a belső címlapon szerepelnek. Ha a sorozat fő célja a külföld tájékoztatása, így is célt érhet bizonyos mértékig, hiszen a Szlovákia újabb és legújabb korszakával foglalkozó kutatók, vagy az erről érdeklődők bizonyára kezükbe veszik a sorozatot. Mégis úgy gondolom, hogy a kiadvány nagyobb érdeklődést válthatna ki, ha az alcím előtérbe kerülne, és a sorozat címe alárendelt szerepet kapna. Különösen a jelen, 16. kötetünk esetében nem nagyon szerencsés az eddigi kiadói eljárás, mivel a Nagy Moráviával kapcsolatos témában külföldön is érdemleges kutatás folyik. Az előszó, amelyről nem tudjuk, hogy ki írta, azt a két kérdéskört említi, amellyel a kötet tanulmányai foglalkoznak: az egyik — bár valahogy világosan nincs kifejtve — úgy tűnik, hogy Nagy Morávia földrajzi fekvése kérdésének vizsgálata a régészeti kutatások eredményeinek segítségével; a másik a mai szlovákoknak a 9. századi és az azelőtti lakossággal való folytonosságának kifejtése. A tanulmányok — írja az előszó — megpróbálnak megfogalmazni egy álláspontot a két kérdéskörről, felbecsülvén Nagy Morávia fontosságát a szlovák történelem számára, és meghatározni Nagy Morávia lakossága és a mai szlovákok közti kontinuitással kapcsolatos kutatások jelenlegi helyzetét, valamint a mai szlovák területre a 13. századot megelőzően történő betelepülések alakulását. A recenzens tétovázik használni a Nagy Morávia terminológiát arra az államalakulatra, amely főleg a mai Moravában, Nyugat-Szlovákiában és Ausztria egy részén virágzott fel a 9. században, hiszen megnyugtató módon még nem sikerült válaszolni arra a kérdésre, hogy ezen a terminológián Bíborbanszületett Konstantin, aki ezt elsőként használta, mit értett valójában, mint ahogy RatkoSnak a kötetben közzétett tanulmánya olvasásakor is érződik, de itt az egyszerűsítés kedvéért mégis használom a Nagy Morávia elnevezést a szerzők nyomán. Az első tanulmány a „Régészeti kutatások és a szlovák etnikum eredete" címet viseli, amelyet Bohuslav Chropovsky és Alexander Ruttkay közösen írtak. A szerzőpár bemutatja az utóbbi évtizedek régészeti kutatásainak számos eredményét, és kiemelve Szlovákia területe szláv lakosságának folytonosságát, végül azt állítja, hogy a szlovákiai szláv lakosság fejlődése a 7. században Samo birodalmával állt kapcsolatban, és a 9. században Nagy Morávia sorsában, sőt majd a középkori soknemzetiségű magyar állam fejlődésében is szerepe volt. Hasonló szemlélet található a következő tanulmányban is, amelyet Matus Kufera írt „Nagy Morávia és nemzeti történelmünk kezdetei" címmel. A szlovák történész írása ugyan többnyire elméleti felépítésű, de összevetve az új régészeti és nyelvészeti eredményekkel, az írott forrásokkal kísérletet tesz arra, hogy rekonstruálja a szlovák nép korai történetét. Kuéera is elveti azt a feltevést, miszerint a szlovákok nem a Szlovákia területén az 5. századtól kezdve letelepült szlávok utódai, hanem az oda később, a 14. szá-