Századok – 1991

Közlemények - F. Font Márta: II. András orosz politikája és hadjáratai I–II/107

136 F. FON T MÁRTA bukkannak fel, akikkel később IV. Béla környezetében találkozunk, nevük a magyar okleveles anyagban szintén szerepel. Véleményünk szerint II. András uralkodásának első évtizedében az új berendezkedés politikájának meghirdetése után az előkelők zöme — a szó szoros értelmében — csatasorba állt érdemeket és birtokokat gyűjtendő. Erre az oroszországi hadakozás kiváló alkalmat teremtett. 1214-re jutott el oda a magyar uralkodó osztály (elégedetlensége és megosztottsága többszöri kinyilvánítása után), hogy Béla herceg koronázását és ezáltal a hatalom megosztását követelje. Bélát megkoronázták, de területi különhatalmat nem kapott, ezt a feszültséget II. Andrásnak talán Kálmán halicsi királyságával és a halicsi magyar udvartartás megszerzésével is sikerült levezetnie. Az 1220-as években már az 1222. évi Aranybulla kibocsátása után a királyi hatalom további háttérbe szorítását jelentette, hogy mellette két hercegi udvartartás is működött (Erdélyben és Szlavóniában), egy harmadik (Halics) megszervezésére pedig kísérlet történt. Úgy véljük, az évtizedekig tartó halicsi hadakozás célja a benne résztvevő előkelők részéről az lehetett, hogy a királyi hatalom megosztásával, a „királyi udvarok" és a vezető tisztségek szaporításával saját befolyásukat tovább növeljék. A királyi politika pedig azt akarhatta elérni a hosszantartó háborúk sorozatával, hogy a magyar koronához tartozó területeket növelje. Ε törekvéseket tükrözi az ország déli részén kialakuló bánsági szervezet és délkeleten Kumánia egy részének függésbe vonása. Hasonló terveket feltételezünk Haliccsal kapcsolatban is. Szólnunk kell arról is, hogyan viszonyult a magyar királyi udvar a pápa nagyobb dimenziókban megfogalmazott egyházpolitikájához, azaz az uniós törekvésekhez. András király és III. Ince, illetve III. Honorius levelezése alapján úgy véljük, a magyar király a pápa támogatását saját politikája érdekeinek megfelelően használta fel (elsősorban Kálmán megkoronázására gondolunk). A Halicsban tartózkodó magyarok részéről vallási türelmetlenségre utaló adataink vannak; ld. pl. Benedek 1210. évi működését. Az unió kialakulására alkalmas időszaknak Kálmán halicsi királyságának évei (1216-1219) és András herceg hosszabb halicsi uralma (1227-1230) kínálkozott. Sajnos azonban a hatalmi harcokon kívül más tevékenységükről nem szólnak az orosz krónikák, a Voszkreszenszki évkönyv már idézett adatát kivéve. Ahogy a kunok közötti térítést a domonkos rendi szerzetesek vállalták magukra, ugyanúgy az ortodoxiával szembeni agitációt is végeztek, amint ezt a lengyelországi rendtartományból kiinduló példa igazolja.' 68

Magyar részről azonban még ilyenről sem tudunk. A 13. század elején II. András következetes expanziós politikát folytatott. Célját részben diplomáciai, részben katonai eszközökkel kívánta elérni. A konkrét megoldási lehetőségekhez rugalmasan alkalmazkodva számolt a lengyel részről felmerült expanziós igényekkel és az Oroszország más részéből érkezett trónkövetelőkkel is. így a magyar uralmat biztosító (előkészítő) diplomáciai megoldások tarka képet mutatnak: II. András többször és különböző feltételekkel szövetséget kötött Kis- Lengyelországgal (Leszek Bialy), támogatta egy-egy orosz fejedelem uralmát (Vlagyimir és Roman Igorevics, valamint Danyiil), kizárólagos magyar fennhatóság megvalósítására töekedett (Kálmán királysága, András herceg uralma); illetve kombinálta a különböző lehetőségeket. Katonailag is többféle megoldással találkozunk: II. András személyes jelenléte nyilvánvalóan az országos sereg felvonulását jelenti (pl. 1205, 1207, 1211/12, 1214, 1215/16, 1219, 1231), bár erre a király személyes jelenléte nél-