Századok – 1991
Közlemények - F. Font Márta: II. András orosz politikája és hadjáratai I–II/107
108 F. FONT MÁRTA királyi szerviensek sorába emelkedett. Ezt a tényt az 1260-as években IV. Béla is megerősíti Vruz fiai számára, majd korábbi földjükért cserébe újjal adományozza meg őket.1 8 Minden kétséget kizáróan orosz származású volt az a Gerazclavus „filius regis Ruthenorum", aki egy 1091-re datált oklevél19 series dignitatum-ában szerepel, mint László király veje (gener). A további orosz származású személyekre utaló oklevelek 13. századiak. Legtöbbször a macsói bánként és a király (IV. Béla) vejeként 20 Magyarországon letelepedett Rosztyiszlav Mihajlovics neve fordul elő. Nem tartozhatott a magyarországi uralkodó elithez az a „Ladislaus Ruthenus", akinek szőlője János esztergomi érsek tulajdonába került 1218-ban, esetleg valamivel később. 1 1232-ben pedig a néhainak mondott rutén László szolgái is az esztergomi egyházhoz kerültek.2 Lehet, hogy Ladislaus Ruthenus azonos a halicsi évkönyvek Vlagyiszlavjával, aki rendszeresen megfordult Magyarországon, amint azt Pasuto véli. Ε hipotézist elfogadva egy olyan esettel állunk szemben, amely magyarázatot adhat a magyar uralmat pártoló halicsi előkelők érdekeltségi viszonyaira. Vlagyiszlav egy alkalommal éppen Magyarországról — itteni börtönből szabadulva — tért vissza Halicsba (az évkönyv szerint 1211- ben, valójában 1213-ban),24 majd ismét fogságba került, és ott rövidesen meg is halt. Valószínű, ezért adományozta el birtokát II. András. Megjegyzendő, hogy az 1218. évi oklevél nem nevezi őt néhainak, csak az 1232-es. Úgy gondoljuk, hasonló társadalmi helyzetű volt „Maladik Ruthenus", aki a tatárok elől menekülvén jött Magyarországra, a magával hozott harminc márka ezüstöt a királynak kölcsönözte. Ε tartozás fejében hasított ki számára IV. Béla egy részt a turóci királyi birtok területéből.25 A magyar királyok orosz politikájáról közvetlenül inforfnáló oklevelünk mindössze kettő van: a tatárjárás utáni időszakban IV. Béla tájékoztatja a pápát leányainak tervezett orosz illetve lengyel házasságáról, majd a tervek megvalósulását jelzi.2 6 Végül az oklevelek közül külön kiemeltük azokat, ahol a birtokadományban részesült személyek esetében szó van az oroszországi hadakozásban szerzett érdemekről, akár kizárólagosan, akár egyebek mellett felsorolva (ld. 1. sz. táblázat). Huszonöt ilyen oklevélre bukkantunk a 11-13. századi diplomák között, egyetlen kivételtől eltekintve 13. századiak. A huszonöt oklevélből ötben (1. sz. táblázat 12, 20, 21, 22, 25) történik utalás arra, hogy a megadományozott személy (illetve személyek) a magyar király megbízásából Oroszországban követként megfordult(ak): Obichk fia Miklós,2 7 Arnold fia Jordan szepesi ispán,28 a Sáros megyei Komlós faluból German, 29 valamint a liptói illetőségű Bogomerius.30 Általában több alkalommal is sor került oroszországi követségükre (in legationibus), vagy pedig másutt is megfordultak (tam in Polonia, quam in Ruscia). Úgy véljük, az oroszországi követek közé sorolhatjuk még az 1248-as hamis oklevélben szereplő Benedeket,31 aki oroszországi hadakozásai mellett többször követ is volt, meglehet, Oroszországban is járt ilyen minőségben. Hasonló gyanúnk támadt a Szepességben birtokot nyert Witk esetében,3 2 akit Lev Danyilovics kérésére jutalmazott IV. Béla — aligha hadakozásért tartották érdemesnek erre mindkét részről. Három esetben (1. sz. táblázat 2, 4, 7) pusztán Oroszországban teljesített szolgálatról (servitium) történik említés (részletezés nélkül), ez vonatkozhat akár követi megbízatásra, akár hadakozásra, akár mindkettőre. „Servitium in Ruscia" teljesítése is közrejátszott abban, hogy Fábián és Vince a zalai vár földjéből kihasított birtokban
