Századok – 1991
Közlemények - Kovács László: Salamon pénzveréséről I–II/79
SALAMON PÉNZVERÉSÉRŐL 95 méi egyáltalán nem illeszkednek be. Hóman Bálint egykori véleménye nyomán ma is érvényes az a felfogás, amely e különállást német hatással magyarázza. Hóman Bálint a koronás királyfejet általános, a térdalakot ritka német típusnak határozta meg,133 s a CNH 22 hátlapi érmeképét pedig kölni mintával, közelebbről Hanno kölni érsek (1056-1075) — Salamon sógorának és támogatójának, IV. Henrik király és császárnak (1056-1084-1105) nevelője — érméi hátlaprajzának átvételével magyarázta.134 A német hatást teljes joggal hangsúlyozta legutóbb Györffy György is, rámutatva, hogy az az érmeképekben, a pénzújítás rendszerének bevezetésében mutatkozott meg.13 5 Györffy György nem tért ki az érmeképek feltételezett kölni vonatkozásaira — véleményem szerint helyesen —, mert a kétségtelen német hatás részletei még további vizsgálatot igényelnek! Ugyanis a CNH 19-20 érmeképe — a király térdalakja átlósan kitölti az érme közepét, mindkét keze imádkozó (orans) tartásban felemelt, teste négy szakaszra tagolja a köriratot — gyakorlatilag ismeretlen a német pénzverésben. Ha hasonló helyzetben ábrázoltak uralkodót, akkor az jelvényeit (jogar, országalma, lándzsa stb.) tartja.13 6 Ugyanez érvényes a CNH 22 középső vonalkörbe komponált, felemelt jobb karú, baljában keresztet tartó király mellképére is. A német uralkodók veretein a fenség ilyen kompozícóiban szintén a jelvényeit tartja; helyi előkelőség érméin bukkan fel hasonló alak: jobbjában karddal, s felemelt, üres bal kézzel.137 Teljesen általános viszont a középső vonalkörben ábrázolt nyakas királyfej, de alaposan lecsökkenthetjük példányai mennyiségét, ha a kétoldalt jelzett kis keresztet — egyezően a CNH 21 érmeképével — is figyelembe vesszük.1 8 Végezetül szinte még gyakoribbnak tűnik a verőhely megnevezésének több sorba tördelt kivitele,139 tehát a kölni megfelelő kizárólagos említése a szóbajöhető lehetőségek szükségtelen szűkítése! 5. Áttekintésem váratlan eredménnyel, a CNH 21 típusú érmének a korszak temetőiben és érmekincseiben való teljes hiánya kiderülésével zárult. Világossá vált, hogy e pénz 1074-1080 közötti pozsonyi verésének feltételezése mindössze két akkor ismert Pozsony-környéki kincslelet (B. I, VII) részben hiányosan ismert összetételéből levont téves következtetésre épült. Nagyon valószínű, hogy ha ezek a kincsek az ország másik részében láttak volna napvilágot, akkor fel sem merült volna a CNH 21 állományukból való hiányának egyébként igen találó magyarázata, mint ahogy a CNH 19A ugyancsak általános hiányával kapcsolatban senki sem érezte szükségét eseménytörténeti alapozottságú indoklásnak.1 0 Adatgyűjtésem lelőhelyeinek térképre rajzolásakor (3. ábra) a CNH 19, 20, 22 típusok elterjedésében14 1 nem lehetett jelentős különbséget megfigyelni — talán csak a CNH 20 jelentkezett valamivel szűkebb határok között —, s a Pozsony környékéről való lelőhelyek érmeanyaga még erőteljesebben utalt a CNH 21 hiányára. Nem igazolódott tehát az a reális régészeti prekoncepcióm, hogy a pozsonyi várba zárt, Salamon király feltételezet utolsó érméjének csakis szűkkörűnek ítélhető forgalmát a környék temetőiben nyugvók halotti obulusaival lehetne bizonyítani. A CNH 21 viszont mégis létezett! A vele kapcsolatban felvetődött kérdések tisztázása megköveteli, hogy folytatódjék Salamon érméinek a régészeti lelőhelyek, a vidéki múzeumok és a magángyűjtők anyagára is kiterjedő közreadása. Az időrenddel kapcsolatos jelentőségére tekintettel kívánatos volna az egyes típusok átlagsúlyának és finomságának korszerű vizsgálata.14 2 Végezetül hasznos lenne áttekinteni Salamon
