Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
720 PINTÉR ISTVÁN Az MSZDP 1928-as kongresszusa tett először átfogóbb kísérletet az európai helyzet, s ezen belül az ország külpolitikájának elemzésére. Úgy látta, hogy Európában három hatalmi csoportosulás van kialakulóban. Mégpedig a francia, amely a kisantanttal és a locarnói egyezmény révén Németország semlegesítésével Európa legfőbb politikai együttese. A másik hatalmi csoportosulás Anglia, amely változatlanul a világbirodalom ura, de különböző kísérletekkel igyekszik Franciaország európai befolyását csökkenteni. Olaszországot sorolja a harmadik csoportba, amely részben Anglia, esetenként Franciaország kegyeit keresve igyekszik a Balkánt és Magyarországon keresztül —a kisantantot megbontva — Közép-Európára is kiterjeszteni befolyását. Jelenleg nem tartozik egyik csoporthoz sem Németország és a Szovjetunió, de mindegyik diplomáciai úton igyekszik pozícióit erősíteni. A hatalmi csoportosulások, s azok átrendeződésére tett kísérletek és „különleges szerződések" mind azt jelzik — állapítja meg a kongresszus anyaga, hogy „az imperializmus nem tanult" a közelmúltból, és „újra játszik a tűzzel". A Népszövetség is a várakozások ellenére is inkább „a militarista, imperialista törekvések kifejezője", s nem a béke biztosítéka. A genfi leszerelési konferencia, amit annak idején az MSZDP külön határozatban üdvözölt,39 mára már „közönséges komédiává" fajult. Ebben szerepet játszik az is — hangsúlyozza a jelentés —, hogy Európában a demokratikus fejlődés megtorpant, és a legtöbb országban a konzervativizmus erősödött meg. Bár — fejtegette Peyer — 1928 a választások éve, és várhatóan Angliában, Franciaországban, Németországban a demokrácia erői sikert érnek el, és nyomában „Európa képe" kedvezően változik. Éppen ezért a párt különösen elhibázottnak tartja, hogy a magyar külpolitika „reakciós kormányok felé vonzódik" — ilyennek ítélte a Lengyelország felé tett kísérleteket is —, és hozzájuk kívánja kötni az ország szekerét, amit csak tetézett az újabb nemzetközi tiltakozást kiváltó Rothermere-akció. A trianoni békeszerződés revízióját a párt csak békés eszközökkel, az e kérdés megoldásában érdekelt államokkal való „békés és kölcsönös megegyezés útján" tudja elképzelni.4 0 A 20-as évek végén — a már említett külpolitikai kísérletek, a revíziós propaganda felerősödése, valamint a kisantant országaiban is tapasztalt „érdeklődés", kompromisszumra való hajlandósága4 1 késztette arra a pártvezetést, hogy ismét, a korábbiaknál határozottabban, konkrétabban állást foglaljon a revízió kérdésében. Újra leszögezték mind írásaikban, mind a pártkongresszuson, mind Farkas István 1930. júryus 4-i napirend előtti parlamenti felszólalásában, hogy a párt igazságtalannak tartja, mert a népeket megillető önrendelkezési jog sárbatiprásával jött léire, a trianoni békét. A párt a békés revízióért „minden rendelkezésére álló eszközzel küzd". A cél azonban nem lehet az integer Magyarország helyreállítása, hanem olyan új határvonal meghúzása, amelynek során „a magyar-lakta vidékek, az egy tömbben élő magyarok visszakerüljenek hozzánk". „Nekünk mindenkinél több okunk van arra — fejtegette Büchler József —, hogy ne engedjünk abból az álláspontunkól, hogy a nemzeti államok kialakulása nem jelentheti egy másik nemzet elnyomását." J9 PI Arch. 658. f. 3/5. <5. e. "°Az MSZDP 1928-as pártgyűléséhez jelenlés. 41 Szocializmus, 1928. január. Kertész Miklós: Külpolitikai mérleg. Szocializmus. 1929. december. Trianon és a szlovák vidék. U.o. Büchler József: Békerevizió és a militarizmus.
