Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
84 ENGEL PÁL 2. A számításmódokban a banalis kétféle pénzre vagyis két különböző súlyú báni dénárra vonatkozott. 3. A kis dénárok számával a színezüst márkát jelezték, míg a báni dénárokéval annak 2/3-át, illetve 3/4-ét, vagyis a fizetőmárkát. 4. A computusokban a garas számítási garasként szerepel mint 3, ill. 2,666 „régi" banalis, valamint 8 kis dénár egyenértéke. Szűcs Hóman nyomán 0,91, ill. 0,73 gezüstértékü pénzekkel számolt. Valójában a computusok egy esetben az eredeti báni dénáron (0,87692 g), a többi esetben a 0,81846 gszínsúlyú, 1323-tól vert királyi báni dénáron alapultak. A kétféle dénár közt a viszony tehát nem 3 :2,666 volt, mint Szűcs vélte, hanem 3 : 2,8. Ez a tény azonban a végeredmény szempontjából mellékesnek bizonyul. Az eredeti „régi" bániak Erdélyben csupán egyszer, az új királyi dénárok megjelenése előtt fordulnak elő, feltehetően csak számítási pénzként. Rufinus pápai adószedő 1317—20 között az erdélyi egyház adóját olyan márkában hajtotta be, amely 176 báni dénárt tett ki, és számítása szerint 3 aranyforintot ért, ugyanannyit, mint a Pécsett ugyanekkor 240 újabb bánival számított márka. Mindkét márka nyilvánvalóan fizető- és nem ezüstmárkát jelentett. (Az utóbbiak aranyára ugyanis 3,5 ft körül kezdődött.) 3 arany 48 cseh garasnak felelt meg, és Rufinus valószínűleg azért számolt < kényelmi okokból ennyivel, mert a fizetőmárka mindenütt 48 pondusból állt, a pondus súlya pedig közel állt a garaséhoz. A számítás valójában nem volt pontos, mert a Baranyában használatos magyar fizetőmárka 50 cseh garast ért, az erdélyi közönséges márka pedig kb. 44 garast.258 Ez utóbbi értéket azonban elég pontosan kifejezte a 176 báni dénár, minthogy egy cseh garas pontosan négy báni értékével volt egyenlő (4x44 = 176). 1 A továbbiakban ez a 3,23076 g-os erdélyi pondus 250 lett a helyi számítási rendszer gerince. Ebben számolták az 1323-ban, illetve 1330-ban megjelenő királyi báni dénárokat, melyek közül az „új" (0,40923 g), mint emlékszünk, „duplikált" azaz < fele értékű változata volt a „réginek" is nevezett elsőnek (0,81846 g). A nagyobból kb. négy, a kisebből nyolc jutott egy erdélyi pondusra,260 amelyet ettől fogva garasnak volt szokás nevezni. Ez volt az a számítási garas, amelyen a Szűcs Jenő által rekonstruált computusok is felépültek. Az 1330-as években előforduló erdélyi computusok közül az volt a legelterjedtebb, amelyben 12 bánit, ill. 32 kis dénárt számítottak egy latra. Egy fizetőmárka tehát kereken 192 (12 x 16) bánit,261 ill. egy színezüst márka (ad rationem argenti) 512 (32 x 16) kis dénárt, azaz 64 számítási garast foglalt magába. Ezt Szűcs a magyar márkának vélte, de biztos, hogy valójában az erdélyi márkát jelentette, mert 64 erdélyi pondus éppen egyenlő volt egy teljes erdélyi márka súlyával. 258 1 erdélyi fizetőmárka=3/4 márka= 155,0765 g; 44 cseh garas= 154,338 g. 259 155,0765/48=3,23076. 260 Az eltérés mindössze 0,04 g (4x0,81846=8x0,40923=3,274. 261 192x0,8 1 846=157,144.
