Századok – 1990

Dokumentumok - Vida István: Nagy Ferenc „meghallgatása” az amerikai külügyminisztériumban 1947 júniusában V–VI/787

836 DOKUMENTUMOK esetről-esetre részesítették, hanem annak a helyzetnek is, amelyben Magyarországon a felszabadulás után a politika elindult. A magyar fegyverszüneti egyezmény a legfőbb hatalmat egy Szövetséges Ellenőrző Bizottság kezébe tette egészen a Magyarországgal kötendő békeszerződés ratifikálásáig. Ennek az ellenőrző bizottságnak csak a neve volt „szövetséges", a gyakorlatban kizárólag orosz ellenőrző bizottságot jelentett. Magyarország a háború befejezése óta orosz katonai megszállás alatt áll, és a fegyverszüneti egyezmény szerint a megszálló csapatok főparancsnokának tág lehetősége van az ország politikai életébe való beavatkozásra, annak ellenére, hogy ugyanabban az egyezményben arra nézve is biztosíték van, hogy a megszálló csapatok nem fognak az ország belügyeibe avatkozni. A kommunista párt a felszabadulás után azonnal hozzákezdett a szakszervezetek meghódításához. A kommunistaellenes polgári oldalnak nem volt meg a lehetősége arra, hogy hasonló szervezett tömegeket mozgathasson, és a kisgazdapárt csak jóval a szakszervezetek átvétele után kezdhette meg szervezkedését. Ilyen körülmények között a kommunista pártnak könnyű volt törekvéseit szervezett tömegakciókkal is alátámasztani. Még Debrecenben, a felszabadulás után, azonnal megalakította a kommunista párt a politikai rendőrséget és a honvédség katonapolitikai osztályát. A politikai rendőrség megszervezése ugyanarra a sémára történt, mint az összes orosztól megszállt országban. A legnagyobb rendőralakulattól a legkisebbig mindegyikben helyet kapott a politikai rendőrség. A honvédség katonapolitikai osztályát azzal az indoklással szervezte meg a kommunista párt Debrecenben, hogy erre a nyugatról hazatérő katonatisztek ellenőrzése miatt van szükség. A közigazgatás a felszabadulás után teljesen dezorganizált állapotban maradt. Mivel a kormányzati újjászervezést egyik napról a másikra megoldani nem lehetett, az ország felszabadulásának ütemében községenként nemzeti bizottságok alakultak. Mivel a kommunisták szerint a pártok erőviszonyát a választások előtt megállapítani nem lehetett, a nemzeti bizottságokban minden párt egyenlő mértékben vett részt. A nemzeti bizottságok összetétele a következő volt: 2 kommunista, 2 szociáldemokrata, 2 parasztpárti, 2 szakszervezeti és 2 kisgazda. A szakszervezetek ezzel a közigazgatásba is bekerütlek, és a baloldal többsége ott is biztosítva volt. A politikai életnek már a kezdet kezdetén mutatkozó ilyen arányú baloldali penetfálása a polgári elemek szervezetlen, de elszánt ellenzésére talált. A kommunisták ezt az ellenzést azzal igyekeztek csökkenteni, hogy szüntelenül azt hangoztatták, hogy minden rendezés csak ideiglenes, és csak a belső helyzet konszolidálásáig van hivatva biztosítani az átmenetet. Hogy pedig ez az ellenzés ne alakulhasson ellenakciókká, azt a kommunista párt azzal biztosította, hogy nyomatékosan kifejezésre juttatta: a párt a megszálló csapatok, a „dicsőséges Vörös Hadsereg", a „hatalmas orosz barát" teljes támogatását élvezi. Nem volt titok, hogy az ország politikai megszervezését a szovjet a kommunista pártra bízta. A kommunista párt szervezői tökéletes mozgási szabadsággal rendelkeztek, és nem nélkülözték a szükséges közlekedési eszközöket sem. A vázolt helyzet a kommunista pártnak olyan előnyöket biztosított, amelyeket a polgári oldal megközelítően sem élvezett soha. Az induláskor szenvedett hátrányo-