Századok – 1990

Dokumentumok - Vida István: Nagy Ferenc „meghallgatása” az amerikai külügyminisztériumban 1947 júniusában V–VI/787

824 DOKUMENTUMOK fi tájékoztatási miniszter" közölte, hogy a jegyzéknek nem szabad megjelenni a la­pokban. Éppen a köztársasági elnöknél tartózkodtam, amikor ezt a jelentést kaptam. Azt válaszoltam, hogy a jegyzék szövege az újságírók kezében van már, közlését te­hát megakadályozni nehéz. Nemsokára felhívott a köztársasági elnöknél Gruber kapi­tány, Szviridov altábornagy tolmácstisztje, és közölte velem Szviridovnak azt az uta­sítását, hogy az angolszász jegyzéknek nem szabad megjelenni a lapokban. Azt feleltem, hogy addig nem teszek intézkedéseket, amíg ezt az utasítást írásban nem ka­pom. Gruber azt válaszolta, hogy megbeszéli a kérdést Szviridovval. Néhány perc múlva újra felhívott, és közölte, hogy mire ők írásba adnák ezt az utasítást, addigra a lapok megjelennek, tehát fogadjam el a szóbeli utasítást. Azt válaszoltam: hajlandó vagyok tudomásul venni az utasítást az esetben, ha a köztársasági elnök úr előtt is megismétli azt — s mivel erre hajlandónak mutatkozott, átadtam a telefonhallgatót a köztársasági elnöknek, aki szintén végighallgatta Szviridov altábornagy utasítását.100 A jegyzék megérkezése után óriási küzdelmet kellett folytatnom a kommunis­ták és a többi baloldali párt ellen azért, hogy visszautasítsam azt a kívánságot, mely szerint a magyar kormánynak tiltakoznia kell az amerikai beavatkozás ellen. Amidőn a második jegyzék megérkezett az angolszász nagyhatalmaktól, ismét ilyen roham in­dult meg a tiltakozás miatt, azonban ezúttal is a leghatározottabban elutasítottam, hogy a magyar kormány vagy a kisgazdapárt tiltakozzék az Egyesült Államoknál és az angol kormánynál. Mélyéges elkeseredést és oroszgyűlöletet váltott ki a szovjet hatóságoknak ez az önkényes eljárása. Felmerült az a gondolat, hogy Kovács Bélát át kellene kérni a magyar hatóságokhoz. Olyan értesülések jöttek azonban, hogy Ko­vács Bélával az orosz rendőrség emberségesebben bánik, mint ahogyan a magyar ren­dőrség bánna. Kovács Béla felesége kérte, hogy ne kérjük át az orosz hatóságoktól férjét. Március első napjaiban Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes felvetette előt­tem a gondolatot, hogy fel kellene függeszteni Kovács Béla mentelmi jogát; ebben az esetben talán az oroszok átadnák őt a magyar hatóságoknak. Mivel azonban Kovács Béla felesége is azt kérte, hogy ne adjuk férjét a magyar politikai rendőrség kezére, figyelmen kívül hagytam ezt a kívánságot. Március vége felé Kovács Béla felesége azzal jött hozzám, hogy amerikaiakkal és angolokkal beszélt, akik azt tanácsolták neki, jó lenne férjét átkérni a szovjet ren­dőrségtől, mert az életéről van szó. Habozás nélkül felkerestem Szviridov altáborna­gyot, aki Puskin jelenlétében azt válaszolta ilyen irányú kérésemre, hogy nem tud ha­tározott választ adni, miután ezt a kérdést a magyar kormány hivatalosan még nem vetette fel. Nem sokkal később magamhoz kérettem Puskin követet, és hivatalosan át­adtam neki a magyar kormánynak azt a kérését, hogy Kovács Bélát engedjék át a ma-QQ Mihály fi Ernő (1898-1972) — újságíró, kisgazdapárti politikus. 1947. márc. 14-től 1947. szepl. 27-ig tájékoztatásügyi miniszter, 1947. máj. 31-től — ideiglenesen — külügyminiszter is. 100 Az 1947. márc. 5-6-án átadott első, majd a márc. 17—18-án átadott második angolszász jegyzé­keket a korabeli sajtó leközölte (lásd: Szabad Nép, 1947. márc. 9., 20.). Szviridov utasítása arra vonatko­zott, hogy az angol-amerikai jegyzékeket külön nem, hanem csak a szovjet válasszal együtt lehet nyilvá­nosságra hozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom