Századok – 1990

Dokumentumok - Vida István: Nagy Ferenc „meghallgatása” az amerikai külügyminisztériumban 1947 júniusában V–VI/787

802 DOKUMENTUMOK mondtam, hogy minden bizonnyal hallucinációi voltak, majd megkértem, mondja meg Szviridovnak, legközelebb kétszer gondolja meg, mielőtt éjjel egykor felkölt az ágyból. Másnap reggel Oltványi felkeresett, és elmondta, hogy az Egyesült Államok tizennégy pontba foglalva kért és kapott információt Magyarország gazdasági helyzetére vonatkozóan. Mivel ezeknek a kérdéseknek abszolút semmi közük sem volt a fegyverszüneti egyezmény megsértéséhez, a pénzügyminiszter írásban közölte, hogy nincs akadálya a kért információ átadásának. Amikor legközelebb Szviridovval találkoztam, megkérdeztem tőle, miféle üldözési mániában szenved, hogy az éjszaka kellős közepén képes felkölteni az ágyamból ilyen jelentéktelen ügyben. Szviridov erre azt felelte, hogy senki sem mond igazat. Azzal benyúlt a fiókjába, és kihúzott egy, az amerikai követség dokumentumának a kérdéseket tartalmazó lapjáról készült fénymásolatot, amelyre már a pénzügyminiszter következő megjegyzése volt rávezetve: „Az információ kiszolgálásának nincs akadálya". Minden magyar minisztériumban voltak kommunista kémek. Magyarországon senki egy pillanatig nem hitte komolyan, hogy az Egyesült Államoknak imperialista törekvései lennének Magyarországgal szemben. Inkább olyan véleményeket hallottam, hogy az amerikai megszállást szívesebben viselnénk el, és hogy szívesebben fizetnénk jóvátételt az Egyesült Államoknak, mint a Szovjetuniónak. Magyarországon az egyszerű emberek nagyra becsülik az Egyesült Államokat, és hálásak az amerikai segítségért. b./ Az Amerikai külügyminisztérium Délkelet-európai Ügyosztály Nagy Ferenc beszámolója 2. számú jelentés. 1947. június 22. Tárgy: Az 1946 márciusa utáni politikai fejlemények Magyarországon Titkos Az 1946. márciusi belpolitikai válság Személyes előadásomban eljutottam az 1946. évi márciusi belpolitikai válsághoz, és közöltem annak okait, hogy miért kellett 22 képviselőt kizárni a Független Kisgazdapártból. A hármas nyomás, a kommunista és csatlakozott szocialista sajtó támadásai a képviselők ellen, a Szovjetunió gazdasági nyomása, majd a vidéki tömegtüntetések és népítéletek rákényszerítették a párt vezetőségét arra, hogy engedményeket tegyen, ha a kormány viszonyát a Szovjetunióval nem akarja végleg elrontani, és a polgárháborút el akaija kerülni. A Tiszántúlnak majdnem minden városában és községében tartottak ilyen népítéleteket, amelyek célja egyrészt a lakosság megfélemlítése, másrészt a kommunista és szociáldemkorata pártokhoz nem tartozó köztisztviselők erőszakos eltávolítása