Századok – 1990
Dokumentumok - Vida István: Nagy Ferenc „meghallgatása” az amerikai külügyminisztériumban 1947 júniusában V–VI/787
798 DOKUMENTUMOK lősséget vállalni. A kisgazdapárt mindenekelőtt a belügyminiszteri tárca megszerzésére törekedett. Többnapos tárgyalások után egy pártközi értekezlet végül elfogadta azt az elvet, hogy a belügyminiszteri tárcát a kisgazdapárt kapja. A belügyminiszteri posztra a jelöltünk Kovács Béla volt, aki mindaddig a belügyminisztériumi államtitkári tisztséget töltötte be.1 0 Néhány napig még folytattuk a tárgyalásokat a tárcák elosztásáról, és ezalatt az idő alatt a belügyminiszteri tárca a kisgazdapárt kezében maradt. A tárgyalások befejezésének egyik napján megjelentek a kommunisták, és kijelentették, hogy amennyiben nem kapják meg a belügyminiszteri tárcát, nem fognak résztvenni a kormányban. Arra a tényre hivatkoztak, hogy a szovjet megszállás alatt álló országokban a belügyminiszteri tárca mindenütt a kommunisták kezében van. Ily módon arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy a szovjetek kívánsága, hogy a belügyminiszteri tárcát a kommunistákra bízzák. Úgy éreztük, hogy nincs más megoldás számunkra, minthogy elfogadjuk ezt a javaslatot, és így végezetül beleegyeztünk, hogy a belügyminiszteri tárcát átadjuk a kommunistáknak. Kikötöttük ugyanakkor, hogy a Belügyminisztériumban a rendőrség ellenőrzését ellátó államtitkár a kisgazdapárt tagja kell, hogy legyen. Ily módon alakult meg a kormány. Én szándékosan kimaradtam belőle, és elfogadtam a nemzetgyűlés elnökének posztját. Abból indultam ki, hogy a nemzetgyűlés elnökeként jobban kézben tudom tartani pártomat, mint a kormányban valamely tárca birtokosaként. 1945 decemberében felmerült a államforma kérdése. Januárban törvénybe iktattuk a köztársaságról szóló törvényt. A köztársasági elnök posztját nekünk kellett betölteni, és a párt engem akart erre a tisztségre. Én azonban helyesebbnek tartottam, hogy Tildy Zoltánt válasszák meg köztársasági elnöknek, aki addig miniszterelnök volt.1 1 Magam döntöttem el a kérdést azzal, hogy Tildyt jelöltem. Az egyetlen kikötésem ugyanakkor az volt, hogy Tildy — megválasztása után — ne számítson rám miniszterelnökként. Én azt akartam, hogy Sulyok Dezső legyen a miniszterelnök. Ez a legnagyobb ellenállást váltotta ki a kommunisták részéről, így nem tudtam megvalósítani azt a tervemet, hogy miniszterelnököt csináljanak belőle. Végül kénytelen voltam elfogadni a miniszterelnöki posztot, mert úgy éreztem, hogy rajtam kívül senki más nem tudná irányítani a koalíciós politikát. Meg kell említenem, hogy Rákosi, a Magyar Kommunista Párt, illetve Szakasits, a Szociáldemokrata Párt vezetője napokig győzködtek, hogy vállaljam a koalíció vezetését. Vállaltam, de világossá tettem, hogy nem lehetnek politikai sztrájkok, politikai tüntetések, minden tőlünk telhetőt meg kell tenni a csendes és nyugodt politikai élet biztosítása érdekében. Erre vonatkozóan ők határozott ígéretet tettek. Másfél hónappal később azonban megszegték ezt az ígéretüket. Politikai tüntetéseket kezdtek szervezni, és bátorítani kezdték a „csőcselék uralmát". Ennek az volt a célja, hogy tömegnyomást alkalmazva elmozdítsák posztjukról mindazokat a közhivatalnokokat, akik az igazolóbizottsági eljárások után is megőrizték tisztségüket, és hogy helyükbe törvénytelenül kiválasztott hozzá nem értőket helyezzenek. Miközben zajlottak a tüntetések, és a 10 Kovács Béla 1944. dec. 23-tól 1945. nov. 15-ig volt a belügyminisztérium politikai államtitkára. 11 Tildy Zoltán 1945. nov. 15-tól töltötte be a miniszterelnöki tisztséget.
