Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
A POLGÁRI ELLENZÉK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 1944 ÉS 1947 KÖZÖTT 783 Az MKP vezetői a legelső és legfontosabb következtetésként azt vonták le, hogy meg kell gyorsítani a társadalmi-politikai átalakulás folyamatát, s ezzel együtt a konzervatív-liberális polgári ellenzéknek és képviselőinek a politikai életből való kiszorítását, valamint a külpolitika nemzetközi összehangolását a népi demokráciákkal való szövetségi rendszer kiépítésének útján. A békeszerződés életbe lépése (1947 szeptember 15.) után létrejött új kormány miniszterelnöke Dinnyés Lajos október 7-én ismertette az Országgyűlésben kormányának programját. A miniszterelnök a kormány legfontosabb külpolitikai feladatának a Szovjetunióval való őszinte baráti kapcsolatok további ápolását és a többi nagyhatalommal való jó viszony kialakítását jelölte meg. Ezután a legnagyobb elismerés hangján szólt a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nemzetiségi politikájáról, ahol szerinte nagyon megnyugtató módon rendezték a nemzetiségek — köztük a magyar nemzetiségű lakosság — ügyét. Romániát illetően úgy nyilatkozott, hogy Groza Péter miniszterelnökben és kormányában megvannak a „jó viszony felrtételeit" biztosító törekvések, és elérkezett az ideje annak, hogy most már a két kormány a reális együttműködés útján kiküszöbölje „azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák a zavartalan jó viszony kialakulását". A magyar-csehszlovák kapcsolatok megjavításával összefüggésben viszont további tárgyalások kezdeményezését helyezte kilátásba a miniszterelnök, amelyek a szlovákiai magyarság sorsát lesznek hivatva véglegesen rendezni. Végül megütközésének adott hangot kormánya nevében, mivel a Biztonsági Tanács néhány tagja „hamis értesülések és állítások" alapján megakadályozta Magyarországnak az ENSZ-be való felvételét.8 8 Külpolitikai kérdésekről, illetve célkitűzésekről a kormányprogram feletti vitában utoljára nyilvánított véleményt a polgári ellenzék. Elsőként Barankovics István, a Demokrata Néppárt főtitkára szólalt fel. Mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország szuverenitását elsősorban azok a kötelezettségek korlátozzák, amelyek teljesítésével a „leghatalmasabb világhatalmi rangú szomszédunknak, a Szovjetuniónak tartozunk". Majd a párt korábbi programjának megfelelően a külpolitika elsődleges céljaként a független államiság biztosítását jelölte meg. Ezután rámutatott arra is, hogy a világ fenyegető kettészakadásán senki sem veszíthet többet, mint a kis népek, amelyek főbenjáró érdeke a világ összhangja, és amelyek máris szenvedői a világfeszültségnek, jóllehet annak a legkisebb részben sem voltak előidézői.8 9 Moór Gyula jogászprofesszornak, a Magyar Függetlenségi Párt képviselőjének szintén az volt a véleménye, hogy nem lehet magyar reálpolitikát folytatni az oroszmagyar barátság szempontjának figyelembevétele nélkül. Ezt a szempontot úgy vélte érvényesíthetőnek, hogy hazánk ne váljék a Szovjetunióval szemben ellenséges vagy barátságtalan politika támaszpontjává, és mind a két fél számára előnyös gazdasági kapcsolatok alakuljanak ki. Ezzel együtt Moór Gyula élesen bírálta a hazai kommunista sajtó angolszászellenes hangvételét, mivel szerinte az orosz barátság nem jelentheti azt, hogy fasisztának kellene nevezni az Egyesült Államokat, és reakciósnak 88 Az 1947. évi szeptember hó 16-ára összehívott Országgyűlés Naplója. Hiteles kiadás. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája. Budapest, 1948. I. kötet. 44-46. 89 Uo. 57. o.
