Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
A POLGÁRI ELLENZÉK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 1944 ÉS 1947 KÖZÖTT 773 egymásrautaltság szellemében végre egymásra találjanak. Ne maradjon egyetlen dunai nép szívében sem tövis, amely később a mindnyájunk közös érdekét szolgáló békés együttélés zavartalanságát veszélyeztetné, és újból ellenségként állíthatná szembe azokat a népeket, amelyeket minden érdekük elválaszthatatlanul összekapcsol.". Azt azért külön is kiemelte a szabadságpárt elnöke, hogy „Ezt a célt csak olyan béke valósíthatja meg, amely a néprajzi, történelmi és gazdasági szempontokat méltányosan összeegyeztetve, egy államban egyesíti a földrajzilag egy tömbben lakó és népiség szerint, nyelvileg és történelmi múltjuk alapján egy testet alkotó népeket, azoknak a néptöredékeknek pedig, amelyek így is idegen impérium alatt maradnak, megadja a teljes egyenjogúságot, nemzeti sajátságaik szabad érvényesítési lehetőségét, és ezzel közelebb hozza a határok spiritualizálásának idejét." Az a béke, amely nem ilyen alapelveken épül fel, csak kény szerbéke lehet, amit tudomásul lehet venni, ideig-óráig rá is lehet egy népre erőltetni, de „sohasem hozza meg Európának ezen a legtöbbet vitatott részén a nyugalomnak és kiengesztelődésnek a szellemét". Egyúttal követelte azt is, hogy amint lehetőség nyílik rá, Magyarország legyen tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mivel hazánk is magáévá teszi az alapvelveket, amelyekre a szervezt felépült. Végül, a külpolitikai célok összefoglalása után az ebbéli teendőket illetően arra hívta fel a Nemzetgyűlés tagjainak, illetve pártjainak figyelmét: „Szeretnénk, ha a magyarság külpolitikai céljainak megfogalmazásában minél előbb teljes egyetértés jönne létre a nemzet minden polgára között, mert érezzük, hogy az ezen a téren fennálló széthúzás az ország erejét tetemesen gyengíti. Népünk jövendő boldogulásának előfeltétele az, hogy a pártokat külpolitikai programjukban lényeges ellentétek ne válasszák el egymástól, és a politikai küzdelmek — mint minden egészséges szervezetű népnél — nálunk is csak a belső politika területére korlátozódjanak." Sulyok parlamenti zászlóbontását a polgári ellenzék megelégedéssel fogadta. Zsolt Béla a Magyar Radikális Párt nevében azonban Sulyokhoz intézett nyílt levelében6 2 felhívta a pártelnök figyelmét arra, hogy az ellenzéki politikus mindig veszélyes helyzetben van, főleg ha a párthívek elsősorban nem azért csatlakoznak hozzá, mert programját helyeslik, hanem mert a kormányzat célkitűzéseivel szemben állnak. Figyelmeztette Sulyokot arra is, hogy a nagybirtokosok, bankárok, tőkések, sőt, még a katolikus egyház is elsősorban tőle várják a hatalmi befolyások növeléséhez szükséges támogatást. „Mi is ellenzékiek vagyunk, ha elvek és gyakran módszerek kérdésében is közelebb állunk a Baloldali Blokkhoz, mint Hozzád" — szögezte le Zsolt, majd arra hívta fel Sulyok figyelmét, hogy az ő szerepétől azt várja: „az eddig ellenforradalmi jellegű és polgárháborús célú ellenzékiség azzá a valóban demokratikus ellenzékességgé higgadjon, amelynek legvakmerőbb törekvése legfeljebb a törvényes eszközökkel kiharcolt politikai váltógazdaság — természetesen csak a demokrácián belül." Az 1946 nyarán létrejött Magyar Szabadság Párt — „működési engedély" hiányában — hosszabb ideig kizárólag csak a nemzetgyűlésen fejtett ki tevékenységet. A magyar kormányküldöttség 1946. júniusi washingtoni, londoni és párizsi látogatá-62 Haladás, 1946. július 25.
