Századok – 1990

Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753

756 IZSÁK LAJOS gyösi János külügyminisztert idézve, szögezte le a párt lapja, a Világ a következőket: „Mi barátságban akarunk élni mindenkivel, tehát fontosnak tartjuk a tőlünk föld­rajzilag távolabb élő szövetséges nagyhatalmakkal való szívélyes viszony kiépítését is. Azonban soha nem felejtsük el: a nagy külpolitika nem a mi dolgunk. A magyar közönség élje bele magát a reális feladatokba, ...ne adja át magát se illúzióknak, se világpolitikai problémáknak, amelyek messzi horizontjukkal csak elhomályosítanák tisztánlátását a közvetlen előtte fekvő kérdésekben. Nyerjük meg a Szovjetunió bizal­mát, építsünk hidat szomszédaink felé, és akkor megcsináltuk a magunk igazi külpo­litikáját."7 A PDP is azt a szerepet szánta Magyarországnak, hogy „híd" legyen Nyu­gat és Kelet között. „Követeljük a hazánkat környező államokkal a szoros együttműködést, különösen pedig a Szovjetunióval. Most ismét megnyílik számunk­ra a Porta orientális közvetítő szerepe, hogy hidat alkossunk Eurázsia gazdasági és eszmei kiegyenlítődésében." Végül a világ demokratikus nagyhatalmaival való őszin­te és szolidáris együttműködésre, a „hátsó gondolat nélküli békebarátság" szellemé­nek érvényesítésére, a háború utáni béke megszervezésében való részvételre és arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországnak ott kell lennie a nemzetközi szerveze­tekben, mindenekelőtt az ENSZ-ben, és „elöl kell járnunk annak lelkes és cselekvő támogatásában."8 Az ország világban elfoglalt helyének, külpolitikai lehetőségeinek reális meg­ítélésén túl a PDP programjának a többi politikai pártétól részben eltérő vonása volt — ahogy erre már korábban is utaltam — a nemzetiségi jog teljes érvényesítésének követelése nemcsak határainkon belül, hanem az egész Duna-medencében; s ennek gyakorlati megvalósításaként a nemzetiségi önkormányzatok kantonális kiépítése, il­letve a határok lehető spiritualizálása, átszellemítése, lényegében megszüntetése. A kantonális rendszer kiépítése az ismét trianoni határok között élő Magyarországon a gyakorlatban mutatta volna meg Románia, Jugoszlávia és a nemzetiségeitől szabadul­ni vágyó, és erre gyakorlati lépéseket is tevő Csehszlovákia számára a nemzetiségi kérdés egyik helyes, követésre méltó példáját. A határok spiritualizálása azonban ne­hezebb probléma volt a valóságban, mint elméletben. „Ehhez igazán az lenne szük­séges — állapította meg a PDP egyik külpolitikai szakértője 1945 nyarán —, hogy nemcsak az egymás mellett élő népek lelkületét hassa át teljesen a demokratikus gon­dolkodás, hanem mindenekelőtt a politikai vezetőkét, akik nem kavarhatják fel, és nem. uszíthatják egymásra semmilyen sovinizmussal és semmilyen hazug, önző érdek­kel a közös sorsban élő népeket. Ennek a lehetőségnek a kiküszöbölése pedig sok te­kintetben attól függ, hogy az egymásra utalt közép-európai népek — az Ady megéne­kelte «...magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy bánat marad» örökösei — a kölcsönös megismerés és megbecsülés alapján nyújtanak-e egymás felé segítő kezet, vagy megint a szomszéd népek fejei fölött barátkoznak a szomszédok szom­szédaival."9 Magyarország nemzetközi helyzetéi és a nemzeti kisebbségek kölcsönös védel­mét tekintve a PDP-hoz hasonló álláspontra helyezkedtek a Magyar Radikális Párt ve-7 Világ, 1945. május 31. 8 A Polgári Demokrata Párt programja. Budapest, 1945. 15. o. 9 Világ, 1945. augusztus 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom