Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 739 sal, imperialista magatartással vádolták a szovjet kormányt, azzal, hogy fölégetett maga mögött minden hidat, ami a nyugati demokráciákkal való kapcsolat helyreállításához vezethetne. Az SZDP egy későbbi dokumentumában — mellőzve a „vörös imperializmust" — azt hangoztatta, hogy már 1939 őszén nyilvánvalónak látszott: Berlin és Moszkva között nincs katonai megállapodás, a „barátság sem őszinte", a két ország viszonya tele van „bizalmatlansággal". Ugyanakkor az SZDP-ben zavart okozott az angol-francia magatartás is, az úgynevezett furcsa háború.100 Ε súlyos helyzetben Magyarország számára „első számú parancs — írta a Népszava —, óvjuk meg minden eszközzel, minden módon, okosan, elszántan, nyugalommal és bizalommal Magyarország békéjét és semlegességét." „A dolgozók joga és kenyere, tehát az ország igazi érdeke a békét kívánja. A mi követelésünk csak béke lehet."101 Azt várja Telekitől is, hogy távoltartsa az országot a háborútól, ezért is üdvözli az ország semlegességének kinyilvánítását — szögezte le a pártválasztmány szeptember 29-i ülése. Az SZDP elfogadta a kormány által kért belpolitikai fegyverszünetet, hogy ezzel is támogassa a Teleki-féle „fegyveres semlegességet". A pártvezetés ugyancsak megértően fogadta Teleki németektől független, önálló revíziós törekvéseit. Szerinte a szomszéd országoknak, elsősorban Romániának meg kellene értenie az idők szavát, és „a Duna-medence békéjének fenntartása érdekében" önként 102 kellene felajánlani Magyarországnak igazságtalanul elvett területeit. Támogatták a Hitler-ellenes célzattal felmerült Balkán-blokk létrehozásának és ehhez Magyarország csatlakozásának gondolatát is, de ennek fejében elvárták, hogy a Balkán és a nagyhatalmak is ismeijék el Magyarország területi igényeit, és azt, hogy az ország Közép-és Délkelet-Európa nyugalmának és semlegességének alapvető biztosítéka. Németellenes élei nagy figyelemmel kísérték, s ha óvatosan is, támogatták azokat a kísérleteket, amelyek egy olasz-magyar-jugoszláv együttműködés körvonalait sejttették. Egy igen „ügyes, jól átgondolt politika... előnyöket biztosíthat Magyarországnak" — szögezték le az olasz és magyar külügyminiszterek velencei tanácskozása után. 1940 elején „kétségtelennek látszott" — olvasható az 1942. évi pártkongresszusra készült jelentésben, hogy „Magyarország külpolitikai jelentősége megnövekedett, helyzete megerősödött, és úgy látszott, sikerül kívülmaradnia a nagy európai konfliktuson. Teleki külpolitikai koncepciója legalábbis ez volt. Ezt a külpolitikát az ország minden józan embere helyeselte."103 Ezek a meggondolások is szerepet játszottak abban, hogy a Szaktanács 1940. január 22-i nyilatkozatában teljes támogatásáról biztosította Telekit „a helyreállított határokon belül" egy „megújhodott Magyarország létrhozásában".10 4 1940 tavasza azonban csalódást hozott a szociáldemokraták számára is. Az az elképzelésük, hogy a háború tüze nem terjed tovább, és sikerül a magyar érdekeknek Hitler kikapcsolásával érvényt szerezni, nem vált valóra. 1940 tavaszán Hitler sikerei 100 Pintér István: A szociáldemokrata párt története id. mii. 223-231. o.; PI Arch. 651. f. 2/1943-7-2486. 101 Népszava, 1939. szeptember 2, 6, 16. 102 PI Arch. 659. f. 1940/2. ő. e. 103 PI Arch. 651. f. 2/1943-7-2486. Ő. e. 104 Dokumentumok a forradalmi magyar munkásmozgalom történetéből. 1935-1945. 225-227. ο.
