Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
732 PINTÉR ISTVÁN ben az engedékenység, a békülékenység irányába mutat. Erre utal, hogy Angliának a spanyol kérdésben sikerült a népfrontos Franciaországgal a be nem avatkozást politikát elfogadtatni. Franciaország tisztában van azzal, hogy a fasizmusnak tett engedékenység nemcsak saját, hanem „kis szövetségesei" politikai köreiben is „riadalmat" okoz, mégis a külső fasizmustól és a belső átalakulástól való félelem mindinkább az erősebbnek vélt Anglia karjaiba hajtja, s az antantszövetségen belül „Anglia felé torlódik a súlypont", utóbbi pedig a fasizmussal szemben „a békés kiegyenlítést" szorgalmazza. 4 Rónai cikkét még az Anschluss előtt írta, de már utána jelent meg, s vészjelei valóra váltak. Az MSZDP 1937-es pártkongresszusának külpolitikai helyzetelemzése a fentiek sűrített összegezése azzal a különbséggel, hogy az európai háborúval fenyegető spanyol polgárháborúból az egyetlen kivezető utat a be nem avatkozás politikájában látta. Ezt húzta alá Mónus Illés „A szocializmus világképe" című kongresszusi előadásában is. A korábbi pacifista nézetek elleni harcot feladva, ő is az engedmények, a béke feltétlen megőrzésére helyezte a hangsúlyt. Az ő állásfoglalását is erőteljesen motiválták a Szovjetunióban zajló koncepciós perek, amelyek miatt alig tartotta elképzelhetőnek, hogy a Szovjetunió a korábban feltételezett határozottsággal pozitív szerepet tölthetne be az európai politika alakításában. Nincs más lehetőség, hangsúlyozta Mónus, mint a Szovjetuniót magára hagyni, hogy megbirkózhasson saját belső gondjaival.7 5 A kongresszus ismételten aláhúzta a semlegesség, a szomszéd országokhoz való jobb viszony kialakításának fontosságát a magyar külpolitikában. Utóbbinál azzal is érveltek, hogy az új csehszlovák köztársasági elnök, BeneS változatlanul hajlik a magyarokkal elfogadható kompromisszumra. Ezt szolgálva tették közzé brossúrában „Magyarország jövője a demokratikus, megbékélt Európában" címmel Buchingernek a parlamentben 1937. április 29-én, illetve június 3-án elmondott beszédét. Európa megbékélése csak egy kollektív biztonság, a demokrácia, a népek önrendelkezési jogának keretei között érhető el, és oldható meg „a területi revízió és a kisebbségi sérelmek orvoslása". Külön is hangsúlyozta, hogy nem szabad Magyarország sorsát a Berlin-Róma tengelyre alapozni, mert vele szemben ott van, vagy ott lesz „a háborús győztesek óriási csoportja".7 7 Az újabb agresszió, az Anschluss megdöbbentette a szociáldemokratákat. Világossá vált számukra, hogy Ausztria megszállásával Hitler előtt megnyílt az út a Duna-völgy felé. Az Anschlus előestéjén Mónus joggal szögezte le, hogy Ausztria Európa vifíarfészke, s ha a németek lerohanják, ez nem csupán a közvetlenül veszélyeztetett kisállamokat fogja érinteni, hanem a nagyhatalmakat is. A további veszély elhárítása aligha lehetséges fegyveres ellenállás nélkül, ez pedig szítja a háború tüzét.78 Az Anschlusst követően a nagyhatalmak magatartása ugyancsak megdöbbentette a szociáldemokratákat. Látták, hogy Anglia és Franciaország most is hasonló 74 U.o. 1938. április. Vándor Zoltán. Az angol-francia antant. 75 Mónus Illés: A szocializmus világképe. Világosság. 1937. PI Arch. 658. f. 1/34. ő. e.; Népszava. 1937. április. Szocializmus, 1936. január. A csehszlovák elnökválasztás külpolitikai jelentősége. 77 Képviselőházi Napló (1935.) XII. kötet 350-351. ο.; XIV. kötet. 243. o. 78 Szocializmus, 1938. február. Mónus Illés: Dollfusstól Schuschniggig.