Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
718 PINTÉR ISTVÁN frakció közös deklarációt adott ki. A párt kötelessége —olvasható a dokumentumban —, hogy „nyíltan feltárja az egész világot izgalomban tartó szörnyű gaztettnek a gyökerét, hogy megmutassa az éltető nedveket, amelyek az ellenforradalom züllött, erkölcsileg rohadt, célkitűzéseiben lelkiismeretlen kalandorhadát a frankhamisításig táplálta. „Magyarországon, s ezt a világ tudomására kell hozni", „a kormányzati rendszer kettős életet él. Az úgynevezett legitim kormányok csak lárvái voltak annak az eddig titokzatos hatalomnak, amely Magyarországot valójában kormányozta. Az állami adminisztráció, a parlament, a fegyveres erő, az állam minden intézménye és egész gépezete a láthatatlan kormány kezében volt... Az úgynevezett legitim kormány csak az ellenforradalom konszolidációját reprezentálta — Európa felé, csak a kalandorok és brigantik hitvány uralmának volt törvényes takarója."' A frankhamisítás „szégyenletes világbotránya rengeteg erkölcsi és anyagi kárt okozott az országnak... A bizalom az ország iránt megrendült", s nincs más választás, mint „a mai kormányzati rendszer" eltávolítása. Ehhez kéri a deklaráció a nemzet minden „tisztességes polgárának összefogását".33 A Népszava is több cikkében Bethlen fejét követelte, hogy a nemzet erkölcsi és politikai presztízse a világ előtt helyreálljon. Franciaország kemény fellépése — kormányszinten és a Népszövetségben —·, a kisantant propagandahadjárata, a nemzetközi demokratikus fórumok, köztük a szociáldemokrata pártok és az Internacionálé tiltakozása abban a hitben ringatta az MSZDP vezetőit, hogy sikerül Bethlent megbuktatni. Akik véres kalandokkal, frankhamisítással szeretnék Trianont megtörni, azok „az országot törik össze, de Trianont megszilárdítják — írta Szakasits Árpád a Szocializmus februári számában. Átkozott őrültség volna arra gondolni, vagy pláne arra törekedni vagy készülni ma, hogy fegyverrel szerezzük vissza az. elszakított területeket. Le kell számolni mindazokkal, akik az országot úgy állítják Európa elé, mint veszedelmes tűzfészket". Szakasits szerint jelenleg külpolitikai elszigeteltségünk feloldására Jugoszlávián keresztül a Balkán felé vezet a legkedvezőbb lehetőség. Szorgalmazni kellene egy olyan Magyarország részvételével létrehozandó Balkánszövetséget, amely az itt élő népeket kiragadhatná „a marakodó nagyhatalmak karmaiból". A pártnak az 1926-os pártkongresszus elé terjesztett jelentésében is döntő súllyal a frankügy szerepel. Ε jelentésében olvasható a következő: Briand francia miniszterelnök 1926. március 3-i nyilatkozatában kijelentette: „a francia kormány a csehszlovák szövetségessel való együttműködésben el van határozva arra, hogy minden konzekvenciát megfelelő időpontban és megállapított módon levonjon." A kamara több képviselőjének interpellációjára, akik Bethlen angol pártfogását tették szóvá, Briand válaszában még mindig a határozott fellépést helyezte kilátásba. A helyzet annyira kiéleződött, hogy Bethlent genfi tárgyalásai során inzultálták is.3J Ebben a helyzetben az MSZDP szinte biztosra vette, hogy Bethlent sikerül megbuktatni, vagy legalábbis olyan engedményeket kicsikarni, melyek kedvezőbb feltételeket teremtenek a párt számára. A nemzetközi fórumokon a kormányok, kormányfők részéről, valamint a Népszövetségben elhangzott „súlyos megbélyegzések" ellenére az angol és 33 PI Arch. 658. f. 3/1. 6. e. iA Az MSZDP 1926-os pártgyűlésre készült jelenlése.
