Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
716 PINTÉR ISTVÁN ítéletet mondjon" éppen akkor, amikor a kormány is aduként használta fel a nagy nehezen életre hívott szociáldemokrata-polgári front összeroppantására.2 5 A Bethlen-kormány stabilizációs sikere ellenére ugyanakkor külpolitikai elszigeteltsége különösen 1925-ben, a locarnói egyezmény aláírásakor vált nyilvánvalóvá. Az egyezmény szavatolta Franciaország és Németország határait, és kizárta a vitás kérdésekben a fegyveres összeütközés lehetőségét. A Népszava vezércikkben üdvözölte az egyezményt.2 6 Az 1926-os pártkongresszus pedig leszögezte, hogy Locarno szellemében kell az ország külpolitikáját kialakítani, amelynek „legfőbb célja, hogy az úgy bennünket környező államokkal, mint a többi nagyhatalmakkal barátságos viszony, kereskedelmi kapcsolat és politikai érintkezés létesüljön." A pártvezetőség szerint Magyarország számára is adott lett volna a szomszédokkal hasonló egyezmény megkötése, ha a kormány nem folytat eleve ellenséges politikát velük szemben. Peyer szerint — aki a párt 1925. decemberi kongresszusán érintette a kérdést — Bethlen ott hibázott, hogy bevárta a kisantant megszilárdulását. „Ostoba irredenta..., uszító politikával Magyarországnak nem szereztek vissza egyetlen falut sem" — szögezte le Peyer, ellenkezőleg, „gyűlöletessé tették Magyarországot, és ez siettette közelebb hozni egymáshoz azokat az államokat, amelyek Magyarország területéből tetemes részt kaptak, és amelyek ennek folytán arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a trianoni, a versaillesi békeszerződéseket meg kell védeni."2 7 Az MSZDP úgy ítélte meg, hogy a magyar kormánynak nincs külpolitika koncepciója, pedig az adott körülmények között is lehetséges lett volna a távlati — revíziós — célokon túl „specifikus leendőket megfogalmazni, amelyek az egész nemzet érdekeivel egybeeshetnének. Melyek ezek a „specifikus célok"? Az MSZDP szerint a következők: a/ Küzdeni azért, hogy az utódállamokban élő magyar kisebbségek helyzete elviselhető legyen gazdasági, politikai, kulturális téren egyaránt; b/ Bennünket körülvevő államok szüntessék meg velünk szemben a gazdasági elszigetelés politikáját. A partikularizmus, a forgalom mesterséges akadályozása gátolja a határon innen és túl a tömegek olcsó ellátását; c/ A demokrácia összes követelményét érvényesíteni kell; így a népek önrendelkezési joga vonatkozzon a szomszédos országok valamennyi népcsoportjára. Ez azt jelenti, hogy a határokon túl lakó népcsoportok állami hovatartozandóság tekintetében nyerjenek önrendelkezési jogot, ami a békeszerződések területi rendelkezéseinek módosítására is bizonyos lehetőséget ad. Hangsúlyozza: e célt békés eszközökkel kell elérni, s ez nem ellenkezik a szomszédok érdekeivel, mert állandó harmóniát csak így lehet biztosítani a határokon; d/ A legyőzöttek egyoldalú lefegyverzését a Népszövetség közreműködésével általános leszereléssé kell átalakítani. A magyar kormány azonban csak akkor léphet fel a fenti külpolitikai célokkal — szögezte le a pártdokumentum —, ha nem „antidemokratikus, hanem demokrati"5 U.o. A bécsi delegáció tanácskozása. Népszava, 1925. december 1. 27 Jelentés az 1925. decemberi XXIII. pártgyölésről.
