Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
A POLITIKAI KATOLICIZMUS 1923 ÉS 1926 KÖZÖTT 699 pályára, a hatalomba, így befolyása és erkölcsi erejének eróziója felgyorsult, és ez a párt vesztét okozta. Hogyan alakult a KGSZP és a katolikus egyház viszonyai Mit jelentett a párt katolicizmusa és a püspöki kartól nyert erkölcsi és részint anyagi támogatása? Semmiképpen sem teljes azonosulást és még kevésbé az egyházi célokra létrehozott eszközök és erőforrások megosztását. Ennek autentikus bizonyítéka volt 1926 folyamán az egyházközségek „megadóztatásának" kísérlete a párt érdekében. 1926. szeptember 23-án Ernszt Sándor és Haller István ahhoz kérték Csernoch hercegprímás hozzájárulását, hogy a párt céljaira „a fővárosi autonóm egyházközségekhez anyagi támogatásért" fordulhassanak.7 6 A fővárosban induló autonómia-szervezkedés, az egyházközségek a plébániák mellett működtek, és valamennyi katolikusnak keresztelt állampolgárt — formálisan — tömörítették. Ezt a szervezetet az egyházi adózás instrumentumaként jól alkalmazták a korszakban. Ernszt és Haller is felismerték a lehetőséget, és a katolikus autonómia alapszervezeteit a párt szolgálatába próbálták állítani. Csernoch bíboros azonban sokkal előrelátóbb volt annál, semmint ezt az egyházi eszközt egy pártpolitikai célra átengedte volna. Ezért a beadványt véleményezésre megküldte Mészáros János budapesti általános érseki helytartónak, aki az egyházközségek létrehozásában Csernoch intenciói szerint 1918-19 óta fáradozott. A helynök a leghatározottabban elzárkózott a pártvezetők javaslatának teljesítése elől. Szerinte ugyanis „egy pártkülönbségeket nem ismerő szervezet, mint ami kell, hogy legyen minden egyházközség, semmiféle politikai párt pénzügyi támogatását nem vállalhatja az egyházközségek belső és feltétlenül szükséges harmóniájának megbontása nélkül."7 A hercegprímás a helynökkel értett egyet, és a KGSZP vezetőinek javaslatát elutasította, a beadványt ad acta tétette. A konszolidációt betetőző 1926. évi országgyűlési választásokon a KGSZP pozícióit tovább erősítette. Alakulásakor 26 mandátummal rendelkezett, az új képviselőházban pedig 35 mandátuma lett. A nemzetgyűlést a kormányzó 1926. november 16-án oszlatta fel, a választásokat 1926. december 8., illetve 15-re írták ki. A választójogi törvény tovább szűkítette a választók számát, amely 1926-ban 2 242 000 fő volt. A szavazás Budapesten és környékén, továbbá 12 törvényhatósági jogú városban titkosan, a többi kerületben nyíltan történt. A keresztény párt vezére, Zichy János 1926. októberében nyílt levelet intézett a párt választópolgáraihoz, amelyben a választásokra való felkészülésre hívta fel őket. Röviden összefoglalta a párt politikájának lényegét is: „Mi őszintén akarjuk a demokráciát, de egy becsületes demokrácát — nem egy határtalan szabadosságot —, egy olyat, mely megadja az államnak, amire szüksége van, elsősorban a szilárdságot. Sokat kell nekünk konzerválnunk, ezt nem felejtjük soha." Az erős, konzervatív államhatalom lenne ennek a demokráciának a tartalma, mégpedig a kormánypárttal történő együttműködésben. „A kormányzópárttal összeköttetésben vagyunk, s így is maradunk mindaddig, amíg ezt a pártot is a nemzet erősítése és biztonsága vezeti..., mi vagyunk az a tömb, amelybe az ország legradikálisabb áramai elsősorban ütköz-76 EPL Cat. 27/3055-1926. '7 Uo., 3. fol. Mészáros János 1926. október 2-i levele Csernochhoz.
